Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)

СУ' A nyelvi asszimiláció és a reformkori nemzeti törekvések hangsúlyozásaképpen a tanácsülés jegyzőkönyveit 1814 óta magyarul vezették, 1845-től magyar köriratú pecsétet használtak. Ebbe a sorba illeszkedett a városnak az 1848-as polgári forradalomhoz és az azt követő szabadságharchoz való viszonya is. A fehérváriaknak a szabadságharcban való részvétele szinte jelképes: a szabadságharc első győztes csatáját, a pákozdi csatát követően a népfelkelők a megfutamodott Jellasics 1500 főnyi utóvédjét október 3-án lefegyverezték Fehérváron. A szabadságharc szinte utolsó mozzanata is a városhoz kötődik: 1849. augusztus 10-én, három nappal a világosi fegyverletétel előtt volt az ún. „haleszi felkelés". Kétezer népfölkelő fogadta a városba visszaérkező császáriakat a Halesz környékén. A hajnalig tartó kézitusában a népfölkelők helytálltak, ám a szuronyroham és a gyújtogatás ellen nem volt mit tenniük. A népfölkelők egy része a tűz oltásához fogott, ennek ellenére 70 ház leégett. Fegyverrel a kézben fogták el a császáriak Kuczka Mihály kovácsmestert, Varga Mihály és Gánts Pál szűcsmestert, Uitz Ignác kőművesmestert, Hübner András és Havelka Ferenc tímármestert, székesfehérvári polgárokat, akiket augusztus 14-én a hírhedt pesti Üjépületben kivégeztek. A hat fehérvári férfi a szabadságharc utolsó hőse és egyben a megtorlás első áldozata volt (162—163. ). 1848-ig ez a városi polgárság nemcsak a magyar nemzeti érzések iránt volt nyitott, ugyanakkor rendi privilégiumai védelmében erős konzervativizmus is jellemezte. Körömszakadtáig védte például bástyáit, azaz pillanatnyi gazdasági érdekeit a zsidók betelepedése ellen. Az 1840-es években a törvény adta engedelemmel még kevés zsidó család mert élni (róluk még később írok); kevesen mertek a város falai közé telepedni a Kereskedelmi Társulat ellenséges viselkedése miatt. Még 1848-ban is Pulszky Ferenc személyes közbelépése kellett ahhoz, hogy a kiűzött zsidókat visszaengedjék. 1848 a rendi kiváltságok megszüntetése miatt határkő ebből a szempontból is. Ezután nagyarányú volt a zsidóság betelepedése: 1900-ban már 2788 zsidó személy élt itt, akkor ez volt a városban a második legnépesebb felekezet. Ebben a periódusban ugrásszerűen nőtt a kisebb-nagyobb kereskedések, pénzintézetek alapítása (36., 41., 42., 84.). Mindezek ellenére fogadjanak el tőlem egy véleményt: szerintem a patrícius-polgári, alapvetően konzervatív szemlélet uralkodott a város vezetésében és állásfoglalásaiban egész korszakunkban. (Erre még sok példát fogunk látni. ) Ennek mintegy summázata az a vélemény, amely több visszaemlékezésből kicsendül: Fehérvárt az örökké zárt házkapuk j ellemezték. Nincs mód arra, nem is célunk az, hogy a korszak eseménytörténetét itt rendre elmeséljem. Csak annyit említek meg abból, ami a városkép megrajzolásához feltétlenül szükséges, és ott, ahol ez valamilyen okból szóba kerül. 14