Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)
Gyűlöltem agg, álszent orcádat, év-ezred kripta illatát... Mire roncsod új fényre támad, ismer-e még valaki rád?" A fénylő történelmi múlt idézgetése a szólamokban, ünnepi beszédekben, még a korteshadj áratok alkalmával is bevált fogás volt, de ahogy Szabó Dezső is írta, fénye nem sugárzott ki a városra, nem látszott rajta az egykori gondosság és gazdagság. Századunkban már akadtak jócskán, és nem is névtelenek, akik éppen az ellentmondást hangsúlyozták. 1906-ban lépett az itteni közélet színterére mindkét férfiú, akiktől most idézek. Gróf Széchenyi Viktort ekkor nevezték ki főispánnak; beköszöntő beszédének fő gondolata teljesen újnak hatott a szónoki pulpitusról. Ez a vezéreszme pedig Székesfehérvár elmaradottsága volt, s az, hogy ezt le lehet küzdeni: „Nem kell ide más, mint igazi lelkesedés, munkakedv, tömörülés a modern haladás zászlaja alá és azon nagy igazságnak felismerése, hogy befektetés nélkül nincs kamatozás..." 1906-ban installálta a város Prohászka Ottokár püspököt. Jellemző apróságul egy mondatot erről: nagy pompával, diadalkapuval várták, ám Prohászka előbb megjött mint a fogadás ideje, és gyalogosan egyszerűen besétált a püspöki palotába, ő írta 1912-ben egy készülő könyv előszavában: „Itt a Sárrét szegletében, rég leapadt tengerek zátonyain, ugyancsak rég elmúlt dicsőség hűlt helyén áll a mai Székesfehérvár. Ez a Fehérvár nem a régi, dicső város, nem is folytatása a réginek, hanem inkább csak az elpusztult nagyság s dicsőség helyén emelkedő emlék, mely a régi város nevét viseli és őrzi... Két század elmúlt, s Székesfehérvár is, mint annyi sok más magyar város, a vidéki lét szerény igényeivel, csendes, öntudatlan tengődéssel rácáfolt nagy múltjára." Talán meglepő, hogy Prohászka mellé Krúdyt állítom, de 1919-ben a Fejér megyei szövetkezetekről készített riportkönyvében, a Fehérvári könyvben igen költői formában ő is ezt fogalmazta meg: „Székesfehérvár, olyan értékes és fénylő történelmi múlttal, mint az arany. A, szenteknek és hősöknek' nevezett Árpád-királyokat koronázták itt. Halott királyok feküsznek porrá váltan a kőkoporsókban. Egy tűzijáték fénye és hidege ennek a városnak a múltja. " A felismerést azonban csak a 30-as években követte tett. 1931-ben választották polgármesterré Csitáry G. Emilt, akinek működése méltán érdemelte meg a megkülönböztetést; polgármesterségével vette kezdetét az ún. „Csitáry-éra". Koncepciózus programjának egyik alappillére az a gondolat volt, hogy a várost éppen történelmi múltja alapján, arra építve kell fejleszteni. „... itt élünk a városban és legtöbben alig tudunk róla mást, mint amit régi dicsőségről a sokszor hallott csillogó, de legtöbbször üres szólamok elmondanak..." — 10