Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)

.

minősítA szilasiak sikereit természetesen nem szakmai szempontból értékelte, hanem erkölcsi teljesítményként. A minőség forradalmának megfogalmazója a maga eszményeit látta igazoltnak. „A Mezöföld Tsztick azt kell megköszönnöm, hogy példájával új tápot adott ennek a kétségbeesetten keresgélő s úgy Iáiszik, csak az élettel kioltható reménykedésnek.”

A magyar mezőgazdaság világszerte elismert felfelé ívelésének akkori szakaszában a mezőszi lasi termelőszövetkezet a legelsők között volt. A nemzetben gondolkodó Németh László más gazdasági ágazatok lebecsülése nélkül fogalmazta meg a mezőgazdaság fejlődésébe vetett hitét. „De ha a mezőgazdaság szerepe a világban s a mi magyar háztartásunkban nem hogy nem csökkenne, de nő, akkor külön öröm, hogy a magyar földműves nép, mint a Mezöföld példája mutatja, a rászabott termelési renddel aránylag gyorsan összeszokik s a szocialista országok egy részének elébe vág.” — A húsz év előtti „jóslat” valósággá vált.

Az egykori Szilasbalhás világirodalmi szintű szépprózai írásainak termőtalaja volt. A hatvanas években megismert Mezőszilas a nemzete jövőjét aggódva kutató Németh Lászlónak a reménykedés táptalaját nyújtotta.

Az egyre inkább befelé forduló, a külvilágtól búcsúzó író szemében a „választott szülőföld” az utópiák helyébe lépő minta-közösséggé vált. Mítosz és valóság így békült össze jövőbe vetett hitét erősítő reménnyé. Németh László szavaival: „Szilasbalhás nemcsak a mezőgazdaságnak lett mintasejtje, de a magyar összefogásnak is megörökítésre érdemes példája.”

85