Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)
Népfrontot Erdei Ferenc főtitkár, az irodalomtudományt Czine Mihály, a tanácsi szerveket a helyi tisztségviselők képviselték. Az adott időkeretben aligha lehetne, akár csak vázlatosan is bemutatni Németh László és Mezőszilas kapcsolattörténetét. Jóllehet, igen tanulságos lenne! Ugyanis tükröződnék benne például mindaz, amit a magyarság megélt a századfordulótól a hetvenes évekig. A szívük szerint emlékezőknek, tisztelgőknek csupán arra szeretnék rámutatni: mit is jelentett Németh László életművében Szilas. Németh László Szilasbalhást „választott szülőföld”-jének vallotta: „... a véletlen szülőhazát rég fölcseréltem egy másik, szűkebb földdel, szülőim, ükéim földjével”. — „Nekem egykének, fenn Pesten nem volt családom; apám családjába bújtam hát bele társadalom szimatoló ösztöneimmel ... A kiveszett középnemes családok helyébe benőtt jobbágynemzetségek közt ők voltak a legkülönbek. Valamennyien törekvő, szerző emberek.” Életének első húsz esztendejéből legalább ötesztendőnyi időt töltött a mezőföldi tájon. Így érthető, hogy azt vallja: „A legrégibb és legbiztosabb emlékeim innétvalók.” „Szilasbalhást az emlékeknek ez a folytonossága állítja a szívem közepébe.” Szülőföld választása nem valami könnyen változó lírai vallomás csupán. Önismeret és a jövővel számoló igényesség van e döntés mögött: „Ép lelki élet nincs szülőföld nélkül. Akinek nincs szülőföldje, »nyelvében« él, ami a lehető legsivárabb dolog. Szerencsére a legtöbb ember nem él a nyelvében: van egy benne lakó vidék, amely elnyomja emlékezetében a többi ismert vidéket. Szülőim földje ebben a szigorú lélektani értelemben szülőföldem nekem.” A szilasi Németh-portához kötődő fogalmakat idézte a Magam helyett lapjain: „Minden léleknek van egy ős bútorzata: egy ős „szék”, „ház”, „hegy”, „férfi”, ami az elvont szóban a többiért megjelenik. Nos, ha én azt mondom: „ház” s behunyva a szemem egy kicsit elringatom magamat, hogy a ház kéményt, tetőt s oszlopot növesszem: nagyapám háza nő ki belőle ...” — Az első publikált dráma, a Bodnárné színhelye az oly részletességgel megörökített Németh-porta. „Négy-öt év előtt írtam egy drámát, annak három felvonása ezen az udvaron játszi k... Hogy a helyszínt annak, aki egyszer előadatja (s aki velem már nem beszélhet) elmagyarázzam, az első lapra odarajzoltam ennek a háznak s ennek az udvarnak az alaprajzát. Durva naturalizmus? Nem hiszem. Egyszerűen hűség a »házhoz és az udvarhoz«, úgy ahogy az a lelkemben él.” A Kossuth-szakállas nagyapát és a bibliaolvasó nagymamát körülvevő hat házaspár gyermekeivel való kapcsolattartás, játék „a pesti Lacikát” kicsalták a portán kívüli világba. „A szemközti kovácsműhelyből közben átzeng az üllő; az arra suhanó szegényasszonyok egy-egy 81