Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)
a népieket, akik „ma még sok tekintetben megszállva tartják az ipari munkásságnak a parasztság felé vezető útját.” A „népi” vonulat már oly szélesre húzódott szét — írja Kállai —, hogy megfér benne a szocialista Darvas József, de a másik póluson Rajniss Ferenc és Imrédy Béla is, Ami Németh Lászlót illeti: az ő helyét a két szélső pólus között jelöli ki a cikkíró. (írók az eresz alatt. Népszava, 1943. szept. 12.) Nagy István — aki pedig maga is fontos szerepet játszott Balatonszárszón — nem a szárszói fejleményeket elemzi-értékeli a Népszavában, hanem a Vásárhelyi Találkozó 0. évfordulóján új szövetséget sürget. (Mi is emlékezünk a „Hitvallás”-ra. 1943. okt. 17.) Németh László (és Kodolányi János) nevét viszont a népi jobboldal és a politikai szélsőjobb is igyekszik zászlóként meglobogtatni. A Magyar Élet 1943 novemberi számában Pálóczi Horváth Lajos azzal vádolja a „szocialistákat”, hogy újabban a „különösen kiváló” népi írókat „nagy szenvedéllyel (...) bunkóval fenyegetik.” A Népszava e kihívásra szerkesztőségi cikkben válaszol. Ennek az a lényege, hogy „Németh Lászlót jó stilisztának és zavaros gondolkodónak, Kodolányit rossz írónek és politikai kaméleonnak” tartják ugyan, de ez korántsem számít bunkózásnak. (Kézfogás helyett, avagy a csatlakozás illemtana, nov. 17.) A vitába bekpacsolódik — Németh Lászlóék erkölcsi-politikai hitelét tovább rontva a magyar progresszió előtt — a szélsőjobboldali Egyedül Vagyunk. Az itteni szerkesztőségi cikk szerint „évek óta nem érte akkora kitüntetés ezt a két neves magyar írót, mint most, hogy a a Népszava így legyalázta őket.” (Akiknek már nem kell az ölelés. 1943. dec. 3.) — A viszonylag teljes kép érdekében persze meg kell jegyezni, hogy a szélsőjobboldali sajtó más része vagy más cikkei egyáltalán nem igyekeznek védeni Németh Lászlót, éppen ellenkezőleg: támadják. Ilyen lap például mindvégig A Cél című szélsőségesen militáns fajvédő folyóirat, de utalhatunk példaképpen a Magyarság Ütja 1941. február 14-,i számára is, melyben Németh Lászlót Fiala Ferenc nyilas publicista az „áruló írástudók” közé sorolja, mivel „szembehelyezkedett a korszellemmel”; vagy egy Virradat-beli Erdélyi Józsefeikkre (1942. febr. 8.), amely „hóbortos, istenkedő póz”-ban láttatja Némethet. A marxista baloldal a népi írókkal szembeni folyamatos bírálatának fontos állomása-eseménye Révai Józsefnek még 1938-ban írott, de Magyarországon csak 1943 késő őszén, Kállai Gyula neve alatt és alapos rövidítésében-átdolgozásában megjelenő alapvető műve: a Marxizmus, népiesség, magyarság. Itt is olvasható Németh László szövetkezeti telepes-szigetországa „álmának” s a népiek egy része „szövetkezeti parasztszocializmusá”-nak bírálata, de hiányzik az eredeti szövegből Révai véleménye Németh Lászlónak a fasizmushoz való „szellemileg 78
