Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)

korántsem játszotta azt a szerepet a forradalmi eszme, amely a kívánatos társadalmi mozgást befolyásolhatta volna.

Péter különállása persze nem kétséges. A forradalom mellé álló Bö~ gözi az, akit a legközelebb látunk hozzá. Az események haladtával egyre többet olvashatjuk a nevét, s a Jó-család és a rokonság többnyire ellenszenvvel viseltetik iránta. Szerepe azért fontos, mert a főhős által fontosnak tartott törekvéseket testesíti meg. Király István szerint „.. .az Utolsó kísérlet Jó Pétere is a Bögözi — s Tatár Zsiga-féle kudarcos sorsokat érezte közel igazán magához.” (Tatár „közvetít” majd Péter és mestere, Barbián között..) Majd Péter sorsa is „kudarcos” lesz, de ezt még 1919-ben nem lehet biztonsággal állítani. Az éppen felnőtté váló fiatalember lehetőségei elvileg korlátlanok, cselekvési tere tág. Bögözi akkori példája is e vonásokat erősíti. Az eszmealkotás mozzanata azonban még várat magára.

A szőlőhegyi jelenetek idején kerül elő első ízben a később oly fontos szerepet játszó Barbián Miklós neve. Őt is Bögöri említi Péternek, mint számára elrettentő példát. Az ő művének olvasása mélyíti el Péterben a középkor-élményt. Regényszerkezetileg nem közömbös, hogy éppen az ellenforradalmi korszak beköszöntővel kerül kapcsolatba e szellemmel a mű főhőse. A forradalom leverése után egyértelmű, hogy a Barbián-féle szellemi erők nagyobb eséllyel hódítják meg az ilyesfajta ifjúkat. Természetesen Péter számára az első pillanatban nem lehet világos, hogy itt az ellenforradalmi ország restaurációját hirdető történettudós művéről van szó. Németh László ezt a szellemi viszonyt is igen árnyaltan, a maga belső bonyolultságában és folyamatszerűségében ábrázolja.

Az egyetemi évek leírásakor előtérbe kerül az esszéjelleg, melynek egyik oka éppen a tudással, a műveltséggel kapcsolatos írói szándék. Barbián előadásai vagy Péter olvasmányélményei és tanulása ürügyén gyakran találkozunk elméleti eszmefutatásokkal, tanulmányba illő részletekkel. Ezzé kapcsoatban írhatja Kucsár Szabó Ernő, hogy „.. .a Szerdai fogadónap és Másik mester bizonyos értelemben direktebb megjelenés, az esszészerűség, illetve az önéletrajziság felé mozdul el.” Nem vitás, hogy ez a három tulajdonság nem szolgálja egyértelműen a regény esztétikai érdekeit. Másfelől viszont itt is hangsúlyoznunk kell a Németh-életmű egységét. Azt, hogy bizonyos pályaszakaszaiban egy-egy műfaj előtérbe került, de a szándék és a küldetés folyamatos. Mindezekkel is összefügg, hogy az Utolsó kísérlet egésze nem éri el a monódiák (Gyász, Iszony, Irgalom) tökéletes szerkesztettségét, formailag is remek írói megoldását. A cselekmény bizonyos vontatottsága az Emberi színjátékra emlékeztet, s az sem vitás, hogy ennek éppen a gondolati anyag gazdagsága a fő oka.

S amikor először jut el Péter a mesterhez, akkor újabb belső folyamatok indulnak el, új világok tárulnak ki az ifjú előtt. Olyan körbe ér16