Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)
ben is érzékelhető, az életművet lezáró szerkezetében és gondolatkörében pedig még következetesebben jelenik meg. Babits úgy nyilatkozik Dante művéről, hogy az „Emberi Lélek sorsáról — van benne szó — az élet útvesztőjében s örök és titkos küzdelméről a Megváltás felé.” Ezt az önmegvalósító megváltást jelképezi racionális értelemben és XX. századi formában maga az Irgalom is. Ahogy Dante vándorol a Pokol bugyraiban, és a hetedik napon, húsvét vasárnap érkezik a Purgatórium lábához, hogy megjárva annak ugyancsak hét körét, eljusson a Paradicsomba, úgy jut el Ágnes is a hetedik kép ünnepi alkalmával irgalomelvű magatartásának a tetőfokára, egyszersmind saját lelkének a paradicsomába, a feltámadásig. Ágnes szülei megromlott kapcsolatán keresztül érzékelte a háború, a bukott forradalom, a Trianon utáni rendszer romlott voltát. Környezetének elemzésén keresztül eljutott ahhoz a sajátos Németh László-i felismeréshez, hogy az irgalmatlanná vált, egyszersmind irgalomra szoruló világ baján csak erkölcsi megújulással lehet segíteni. Ágnes a sánta és félszeg Halmit sem idealizálta. ,Szívós jobbra törekvése és nemes elszántsága” ellenére, jól látta konok felülkerekedni akarását, amely olykor már közel állt a korlátoltsághoz. Volt viszont egy olyan tulajdonsága, amivel Ágnes apján kívül, csak ez a megvetett szegénységből kinőtt, kopott és görcsös lelkű fiú rendelkezett. Hitt „valamiben”, amiért mindent képes volt feláldozni. Hitével az erkölcsi világrendet szolgálta, és társadalmi szinten képviselte azt a gyógyító elvet, amelyet Ágnes a belátó irgalom eszményével, erkölcsi vonatkozásban akart megvalósítani. A hetedik fejezet a feltámadásig eljutott léiek ünnepét idézi. A korábbi hat fejezet során Ágnes végigment a teremtés folyamatán. A minőség-ideának megfelelően valósította meg önmagát, és a hetedik napon megszentelte saját teremtményét. Születésnapi vocsoráján a hazatalált apa mellett már ott látjuk Halmi Ferit is. Egy jövendő családot alkotva, négyen ülték körül az ünnepi asztalt. Ágnes itt fogalmazta meg, hogy úgy szeretne orvos lenni, ahogyan az apja tanár, akinek „egész élete az adásra volt beállítva.” A fejlődés csúcsaként bemutatott hetedik kép, az irgalomelvű magatartás betetőzése. Ágnes irgalmas nővéri, anyai és nevelői szeretettel öleli magához a sánta Halmi Ferit, aki számára a testileg-lelkileg hibás, „sánta emberiséget” képviseli, önfeláldozó szeretetével azonban olyan „hitet” akar neki adni, a minőség-eszmét, amellyel emberi és társadalmi tekintetben egyaránt emelkedni képes. Németh László az Emberi színjáték és bizonyos tekintetben az Utolsó kísérlet során is már kísérletezett a tanító célzatú esszé-regénnyel. Eszmeköre lényegét azonban az Irgalomba sűrítette a tanítás hangsúlyával és a szellemi végrendelet igényével. Utolsó regénye tehát olyan műnek 13 i
