Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)
■bér semmitől sem szenved jobban, mintha erkölcsi lényegek kifejlődésekor képtelen az ész és a-szív parancsait egyeztetni, és nem tudja megteremti saját erkölcsi világképét. Németh a szubjektív és az objektív szféra erkölcsi szinten való öszszehangolására törekedett, mert a modern élet legnagyobb bajának a „kohézió-bomlást” látta. Második korszakának nagy tanulmányai, egyszersmind szépirodalmi művei a világgal, valamint a többi emberrel való kapcsolat, az összetartozás vagy a kohézió-teremtés problémájával foglalkoznak. Szerinte az „erkölcsi személyiség” csak társadalmi helyének és szerepének a megtalálásával tud kifejlődni a világ iránti „áhítatban”, és a társadalmi „kapcsolatok” ápolása révén válik teljes emberré. Legalább ennyire fontos számára, hogy ne szakadjon el a természettől, magától a kozmosztól sem. Mert ahogy A vallásos nevelésröl-lben magyarázza; az ember csak a társadalomban, annak törvényeivel, lehetőségeivel összhangban bonthatja ki magát.” Németh László korábbi regényhősnőihez hasonlóan, mítoszi sugárzása van az Irgalom Kertész Ágnesének is. Kurátor Zsófi élektrai, Kárász Nelli artemiszi életidegensége után azonban, ő az életet betöltő emberi sorsot, az önfeláldozó adni tudást példázza. Túlmutat Égető Eszter passzív déméteri önfeláldozásán, és tudatos világszemléletből vállalja az irgalmat gyakorló antigonéi magatartást. Ezért mondja róla az író, hogy nagy „regényeim” négy nőszobra közül „Medici kápolnám leghajnalibb alakja”. A regény azt ábrázolja, hogy Kertész Ágnesben miként tudatosodik lényének antigonéi jellege és „nyers, fiatalos, kicsit tüntető szigora” hogyan alakul át erkölcsi belátássá. Németh az „írói vállalkozásról” adott interjújában magyarázza meg, hogy az „ember már biológiai természeténél fogva is mint feladat nyomul a világba; a szüleiben összedobott géneket, tulajdonságokat kell egy harmonikus egységben fölmutatnia. A társadalmi szerep kiküzdése, betöltése során a feladat kibővül. Erkölcsnek én azt a serkentő, szabályozó, vészjelző berendezést nevezem, amely c bonyolult feladat megoldásában irányít bennünket.” Biológiai fejlődésének a betetőzéseként Ágnesben kifejlődik egy magas szintű erkölcsi érzék. Felismeri a lényében rejlő belátást, és ösztönös áldozatkészségét racionálisan tudatos világképpé fejleszti. Egyrészt öntökéletesítő erkölcsi eszménnyé formálja, másrészt pedig a közös emberit szolgáló világképpé és életfilozófiává. Háttérbe szorítja individuális énjét, hogy az embertársak és a társadalom szolgálatába állítva, a közös emberiben feloldódva valósítsa meg önmagát. Öntökéletesítő eszménye így válik a többiek üdvözülésének a forrásává. Személye a Németh László-i életfilozófia szócsöve, és története ugyancsak ennek a regényformájú közlése. 9