Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)

■bér semmitől sem szenved jobban, mintha erkölcsi lényegek kifejlődé­sekor képtelen az ész és a-szív parancsait egyeztetni, és nem tudja meg­teremti saját erkölcsi világképét. Németh a szubjektív és az objektív szféra erkölcsi szinten való ösz­­szehangolására törekedett, mert a modern élet legnagyobb bajának a „kohézió-bomlást” látta. Második korszakának nagy tanulmányai, egy­szersmind szépirodalmi művei a világgal, valamint a többi emberrel való kapcsolat, az összetartozás vagy a kohézió-teremtés problémájával foglalkoznak. Szerinte az „erkölcsi személyiség” csak társadalmi helyé­nek és szerepének a megtalálásával tud kifejlődni a világ iránti „áhítat­ban”, és a társadalmi „kapcsolatok” ápolása révén válik teljes emberré. Legalább ennyire fontos számára, hogy ne szakadjon el a természettől, magától a kozmosztól sem. Mert ahogy A vallásos nevelésröl-lben magya­rázza; az ember csak a társadalomban, annak törvényeivel, lehetőségei­vel összhangban bonthatja ki magát.” Németh László korábbi regényhősnőihez hasonlóan, mítoszi sugár­zása van az Irgalom Kertész Ágnesének is. Kurátor Zsófi élektrai, Ká­rász Nelli artemiszi életidegensége után azonban, ő az életet betöltő em­beri sorsot, az önfeláldozó adni tudást példázza. Túlmutat Égető Eszter passzív déméteri önfeláldozásán, és tudatos világszemléletből vállalja az irgalmat gyakorló antigonéi magatartást. Ezért mondja róla az író, hogy nagy „regényeim” négy nőszobra közül „Medici kápolnám leghajnalibb alakja”. A regény azt ábrázolja, hogy Kertész Ágnesben miként tudatosodik lényének antigonéi jellege és „nyers, fiatalos, kicsit tüntető szigora” ho­gyan alakul át erkölcsi belátássá. Németh az „írói vállalkozásról” adott interjújában magyarázza meg, hogy az „ember már biológiai természe­ténél fogva is mint feladat nyomul a világba; a szüleiben összedobott géneket, tulajdonságokat kell egy harmonikus egységben fölmutatnia. A társadalmi szerep kiküzdése, betöltése során a feladat kibővül. Erkölcs­nek én azt a serkentő, szabályozó, vészjelző berendezést nevezem, amely c bonyolult feladat megoldásában irányít bennünket.” Biológiai fejlődésének a betetőzéseként Ágnesben kifejlődik egy ma­gas szintű erkölcsi érzék. Felismeri a lényében rejlő belátást, és ösztö­nös áldozatkészségét racionálisan tudatos világképpé fejleszti. Egyrészt öntökéletesítő erkölcsi eszménnyé formálja, másrészt pedig a közös em­berit szolgáló világképpé és életfilozófiává. Háttérbe szorítja individuális énjét, hogy az embertársak és a társadalom szolgálatába állítva, a közös emberiben feloldódva valósítsa meg önmagát. Öntökéletesítő eszménye így válik a többiek üdvözülésének a forrásává. Személye a Németh Lász­­ló-i életfilozófia szócsöve, és története ugyancsak ennek a regényformá­jú közlése. 9

Next

/
Thumbnails
Contents