Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
A szocializmus építésének útján
rioafajták nemesítése során előállított hibridfajták”. Ez is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy 1959-ben hazánkban 2,5 millió mázsával több kukorica termett, aminek értéke meghaladta az 500 millió forintot.4'1 A tudományos konferenciát megelőző években végzett munka 2/3-át búza és kukori ca-kutatásokra összpontosították. A konferencia időpontjáig 4 államilag minősített beltenyésztése« hibridet (Mv 1, Mv 5, Mv 39, Mv 40) adtak a mezőgazdaságnak. Ebben az évben már az ország kukorioa vetésterületének 1/3-át martonvásári hibriddel vetették el, — ami több éves termésátlagot figyelembe véve — Icait, holdanként 2,5—3 q terméstöbbletet jelentett. Tervek szerint 1961-ben az ország teljes kukorica vetésterületét martonvásári hibridvetőmaggal akarják ellátni, ami évente 1200—1500 millió forint többlet bevételt eredményez.430 A hibridkukorica-nemesítés terén elsőnek a martonvásári 5-ös hibridet részesítették állami elismerésiben és rajomirozták 1953-ban. Az Mv 5 hibridből 1959-ben az állami vetőmagakció keretében közel 7000 ezer kát. hold bevetésére elegendő hibridvetőrmagat osztottak ki. 1960- bam már közel egy mil 1 iánégyszázezer kait. hold bevetésére elegendő vetőmag kiosztását tervezték. A köztermesztésben 1959-ig az Mv 5-ös foglalta el a legnagyobb területet. Az Mv 1-as 1956-ban, az Mv 39-es 1957- ben, az Mv 40-es hibridkukorica pedig 1959-ben részesült állami elismerésben. A martonvásári hibridkukoricával mind belföldön, mind pedig külföldön komoly eredményeket értek el. Az agrotechnika fejlődésével a termésátlagok is növekedtek,, így pl. Mv 5-ös hibridkukoricából az országos nagyüzemi kísérletekben 1956-ban 17,9 q, 1957-ben 18,9 q, 1958-ban 21,6 és 1959-ben 25,7 q volt az átlagos szemtermés. 1958. évi országos kísérletekben 12 kísérleti hely átlagában a száraz szemtermésben az Mv 1-es lett az első. „Az ország különböző kukoricanemesi tési tájadra alkalmas, bőtermő, államilag elismert hibridet eddig csak a MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézete állított elő”, — írta 1959 decemberében Kovács István. „Államilag elismert hibridjeink a következők: a közápkésői Mv 1-es, a középkorai Mv 5-ös és az Mv 39-es, valamint a korai Mv 40-es”. 1959. esztendőben „az állami vetőmag-akció keretében a fajtahibridek mellett közei 700 ezer kát, holdra elegendő Mv 5-ös beltenyésztéses hibridvetőmagot osztottak ki”. A szerző számítása szerint 1959. évben a Mv 5 hibridkukorica vetése folytán előállott többlettenmós értéke mintegy 400 millió forint. 1960. évre közel 1 millió 400 ezer kát. hold bevetésére alkalmas hibridvetőmag kiosztását helyezte kilátásba. Kovács István szerint Mv 1-es és Mv 39-es hibridből 1961-től minden mennyiséget, míg az Mv 40-es hib
