Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)

Előszó

teremtette korabeli viszonyoktól, a korai és a későbbi kapitalizmus időszakán át a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásáig, ezt követően pedig a két világháború közötti feudál-kapitalista korszakon át hazánk felszabadulásáig, illetve a szocializmus építésének kezdetéig. Nagy érdeme e könyv szerzőjének, aki maga is a statisztikai tudomány művelője, akár csak Fényes Elek volt, hogy fáradhatatlan szorgalommal végezte az anyaggyűjtés munkáját e helytörténeti monográfia megírásához. De a szerző ebben a könyvében időt álló emléket állított szülőfalujának is, azonkívül, hogy egyik olyan nevezetes történetű községünk történetét írta meg, amely iránt nőttön-nő az érdeklődés hazánkban és külföldön egyaránt. Munkájával példát adott arra a legnemesebb hazaszeretetre, amelyre már Széchenyi tanította nemzetét, amikor azt vallotta, hogy a haza felvirágoztatásához „anyaföld-bálványozás kell".

A kihalt Brunszvik család egyes tagjaira történelmi múltunk haladó hagyományainak megbecsülésével kell gondolnunk. Közülök is elsősorban Brunszvik Teréz az, aki a család legértékesebb tagjaként megérdemli, aogy emlékét a magyar művelődéstörténet méltóan ápolja. A gyermekvédelemnek hazánkban Brunszvik Teréz volt a kezdeményezője. Az első magyarországi óvodák megalapítójának és fenntartójának emléke iránt soha nem lehet közömbös népünk, amely most már maga a nemzet. De nem feledhetjük el Brunszvik Teréz emlékét hőslelkű unokahúga, a szabadságharcban vállalt szerepe miatt sok évi várfogságot szenvedett Teleki Blanka miatt sem, akit „szellemi gyermcké”nek tartott és aki az általa alapított első magyar leánynevelő intézettel hazánkban a nőnevelés legjelentősebb elöharcosa lett.

A Brunszvik családnak köszönhetjük, hogy az emberiség egyik legnagyobb alkotóművésze: Ludwig van Beethoven kapcsolatba került a magyar földdel és éppen Martonvásárral. A szegény, boldogtalan sorsú Beethovennél különb fejedelmi vendég azóta sem járt a park öreg fái alatt. A nagy zeneköltőt mély érzelmi szálak fűzték Teréz húgához, Jozefinhez, akiben — a legutóbbi években publikált ismeretlen levelek alapján — a zenetudósok ma már csaknem teljes bizonyossággal a „halhatatlan kedves” alakját ismerik fel. Beethoven sokáig baráti kapcsolatban volt a Brunszvik-leányok fivérével, Brunszvik Ferenccel, az egyetlen mágnással, akivel tegeződött, s akit élete végéig becsült, leveleiben „barátjának és testvérének” nevezett, néki ajánlotta egyik legszebb művét, az Appassionáta szonátát, amelyet, egyes zenetörténeti adatok szerint Martonvásáron fejezett be.

De sok haladó gondolatot kell felismernünk már Brunszvik Teréz atyjában, a korán elhunyt ifjabb Brunszvik Antalban is, a Martonvásáron letelepedett és a gazdaságot megalapító, a civilizációtól elmaradt vidéket „paradicsommá” változtató idős Brunszvik Antal fiá-6