Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
Korai kapitalizmus kora
nyeszedésre használta fel. Itt megemlíten, hogy e napszám felével árváink 111 korona 16 fillért kerestek, mit saját könyveiken postatakarékpénztárba helyeztem el”: Saját termelésükről a gondnok így írt: „Kerti terményeinkről számolok még be, mely az egész nyáron át tartott szárazság miatt csekélynek mondható. Konyhakertünk fedezte ugyan a nyári szükségletet, talán zöldségnemünk is elég lesz, de burgonyánk kevés termett. Oka ennek a túl sovány talaj, a nagy szárazság és a rossz faj burgonya, mely még szeptember végén is — mikor szedtük folyton virágzott............ Hogy a jövő évi termést biztosítsam s jó faj burgonyánk legyen ezentúl, tiszta rózsa burgonyát vettem vető magul 10 zsákkal. De ezen felül fogyasztásra is van szükségünk 10 métermázsára legkevesebb, mert bár répa termésünkkel igyekszem pótolni termésünket, ezért e fenti mennyiségű burgonya vásárlására szükség leend”. 1905. tavaszán a Dreher alapítványi helyre 2 fiút és 1 leányt vettek fel, akiknek „ruházata most van készítés alatt s elkészítés után azok is fel lesznek szólítva belépésre”. „Tanórákon kívül az árvák házi munkát végeznek. A leányok ebéd: előtt és után hetes rendszerben és csoportban főző és mosó konyhára mennek, ablakokat, kilincseket tisztogatnak, takarítanak; a fiúk fát, szenet, vizet hordanak, kosarat és lábtörlőket készítenek, lombfűrészelést gyakorolják”. Ezenkívül házon kívül is végeztek munkát. A gondnok negyedéves jelentésében 1904. év gazdasági viszonyairól a következőképpen számolt be: „a szárazság miatt az eredmény igen csekély, legalább betakarításra igen. kevés maradt, mert a termény legnagyobb részét a napi fogyasztás felemésztette. Mint fentmaradt termény betakarított 444 kg vereshagyma, 38 zsák burgonya, 9 métermázsa kukorica, 40—50 kg petrezselyem és sárgarépa, 70—80 fej káposzta. Állattenyésztésünk 4 drb hízódisznó, mik elég szépek és az eddig rájuk fordított költségnek 3—4-szeresét kiteszi értékük”. A következő év tavaszán a létszám: 47 árva, továbbá két családfő és 5 cseléd. „A tavasz beálltával — írta jelentésében a gondnok — a külső, kerti munkákból az idén elég bő rész jutott ki mindenkinek. .4. gyümölcsfák rendezése elkerülhetetlen volt, mert ültetésük alkalmával oly sűrűn — 2—3 méternyire — lettek ültetve, hogy pár év alatt koronáik teljesen összenőttek s ha ki ültetésük továbbra marad, kevés sikerrel biztatna átültetésük. Átültettünk minden szilváiét ......A meggy és cseresznye fák nagy része is — éppen fele — át lett ültetve”. A kerti munkák során: „elvetettünk 16 ágy borsót, 34 ágy petrezselymet, 14 ágy sárgarépát, 40 ágy vereshagymát, 8 ágy különféle palántát. Elkészítettünk ezenkívül a takarmányrépa, uborka, spárgátok stb. helyét”. Martonvásár község több, mint tíz évig sürgette és kérelmezte iskolájának államosítását. A három tanerős iskolát 1906-ban államcsí-58
