Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)

Korai kapitalizmus kora

kis gőzmalmot rendeztek be. 1891-ben a malmot napi 40 q feldolgozásira bővítették. 1893-toan új gép beszerzésével a gőzmalom napi őrlését 100 mázsára emelték. Egy 90 m2-es tűzfelületű kazánnal a malom evente 400 vagon őrleményt készített. Az elhanyagolt épületeket rendbehoztáJk. A szeszgyár fennállása óta állandóan vízhiánnyal küzdött, ennek kikü­szöbölésére a tóról, szivattyú beállításával, a gyár részére napi 10 000 lt vizet szolgáltatták. A szeszgyáron kívül az uradalomhoz tartozott még egy vízimalom két malomkővel.'40 A múlt század végén a szeszgyárban összesen 42-en dolgoztak, eb­ből 1 gépésiz, 1 raktáros, 1 molnár, 1 szeszgyári előmunkás, 2 molnár­segéd, 1 gépészsegéd, 11 malommunkás, 10 udvaros és kocsis, 4 szesz­gyári munkás, 4 fűtő és gépőr, 2 tisztviselő, 1 szolga és 3 tanuló-inas volt. A pénztár, könyvelés és gépészet a gazdasággal közösen műkö­dött.150 1900-ban a szeszgyárban dolgozók száma 21 fő volt.151 Az uradalomhoz tartozott még a téglagyártás is. A téglaégető ke­mencében egyszerre 30 000 téglát tudtak égetni. „A martonvásári tele­pen tégla és cserépneműeken kívül (3—6—8 cm belvilággal) alagcsöve­­ket is készítenek”.1“ Az ipari nyersanyagot az uradalom szolgáltatta. A szeszgyár mel­léktermékeinek hasznosítására a főhercegi uradalom „gyári hizlalást” vezetett be. A hizlalásra vett ökröket az őszi munkáknál használták fel, majd hízóba állították. A gazdaság szállítási munkáját nagyban meg­könnyítette, hogy 10,5 km hosszú mezei vasút kötötte össze a majo­rokat.158 1899. november 8-ám Weltner Jákab denaturálásra kért engedélyt. Kötelezte magát, hogy „a megadandó engedély folytán minden terme­lési szakban körülbelül 20 000 hektoliterfok (200 hektoliter), de leg­alább 60 hektoliter (6000 hektoliterfok) szeszt fog denaturálni”. 1900. áp­rilis 26-án a Pénzügyigaizgatóságmak jelentették, hogy a denaturáló helyi­ség fala deszka, ablaka nem vehető zár alá, ezért rácsokkal kell ellátni. Megállapították, hogy a denaturáló kád be- és kivezető csapja hivatalo­san zár alá nem helyezhető és a denaturáló kádait nem oly módon ál­lították fel, „hogy az minden oldalról, tehát fenéken is hozzáférhető, il­letve megvizsgálható legyen”. 1900. április 27-én az Ercsi Pénzügyőri Biztosság megállapította, hogy „a denaturálás engedélyezése ellenjöve­déki szempontból akadály nem forog fenn.” 1903-ban és 1906-ban 500 hektoliter alkoholt denaturáltak. A szeszgyárat 1907. szeptember 1-itől a Mezőigazdasági és Kereske­delmi Részvénytársaság budapesti bejelentett cég vette át. 1912-ben javasolták, hogy a denaturóláshoz egy nagyobb tartályt szerezzenek be, „mert nagyon sokat kell ott lenni”.154 1911. augusztus 11-én felhívták a szeszgyárat, hogy a denaturáló helyiség és a szesz-szabadraktár közti deszka falazatott kőfallal kell he­50

Next

/
Thumbnails
Contents