Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
Korai kapitalizmus kora
kérem még circa 30 db szép, puha héjú, 3 éves diófát, vagy többet is ha kerül.”121 A miartonvásári gazdaság száz év előtti anyagi helyzetét legjobban Lejtényi György felügyelő által a kaszmárok, ispán, kertész és lovászmester részére kiadott körlevél tükrözi: „Az elmúlt utolsó félévben sajnosán kellett tapasztalnom, hogy a gazdaság részéről úgy mint a kert és istálló részéről is a véletlen ’s minden számításon kívüli költségek annyira felszaporodtak, miszerint illy gazdálkodás mellett a kiadások minden jövedelmet felemésztenek... Az illy gazdálkodásinak jövőre meg kell szűnni. Felhívom ennélfogva a gazdatiszt urakat, a kertész és lovászmester urat, hogy jövőre minden törekvésük oda legyen irányozva miiképen a készpénz kiadások a’ lehető legszűkebb korlátok közé szőri itassanak; — intézzék dolgaikat úgy, hogy azokat a lehető legkevesebb költséggel és erőpazarlással végezzék: — a pénzes napszámosokat csak ott és akkor használják, a hol és a mikor azok elkerülhetetlenek, — azon számtalan apró, de igen érezhető kiadásokat pedig, mellyek úgy szólván naponta emésztik a jövedelmet, akkép kívánom jövőre korlátozni, hogy jövőre mindenik fentnevezett urak közül köteles leend minden szombaton specificálva beadni azon kiadásokat, mellyek reákövetkező héten szükségeltetnek. Ezen specificátiót átvizsgálva és a mennyiben helyes lesz, helyben hagyva minden vasárnapon a tiszti ülésen az illetőknek ki fogom adni, és csak az mi ezen átvizsgálás után helyben hagyva lesz, szerezhető be, tiszt, kertész, vágj' lovászmester úr által, minden egyéb, mi előleges engedelem nélkül készpénz kiadásba tétetik, legyen az napszám, vagy egyéb cikk el nem fog fogadtatni, hanem az illető által és terhére fog kifizettetni”.122 Brunszvik Géza a hatvanas években idejének egy részét másik birtokán Zelléin töltötte, ahonnan állandó levelezésben volt Lejtényi Györggyel, a martonvásári uradalom felügyelőjével. 1860 január 18-án Brunszvik Géza a következő sorokat írta Lejtényinek: „Ha még az idén az idevaló ekék ki tarthatnának nagyon szeretném, mert igazán a’ pénzzel mostan szűkén vagyok, egyóberánt, ha a répavágó gépeket Lejtényi úr ideiglenesen kifizetné köszönettel fogadnám......... Ezen alkalommal igen szerettem volna fákat az erdőből Martonyra küldeni, hanem a’ béresek még eddig nem értek reá kiásni és elszállításra elkészíteni.”,!3 1861 február 2-án Brunszvik Géza Lejtényihez intézett levelében írja: „......Tervem van Zellén szőlőt termeszteni, nem egészen egy hold területen, kaphatnék-e Martonyról arravaló szőlőtőkét? mert első tavasszal szeretném elültetni. Az „Isabellekre” ne tessék megfeledkezni’. 1861 február 4-i válasz szerint: „innen szőlővesszővel nem szolgálhatok, mert magunknak is kell 50 000 db szerezzen ott jó fajból sima vesszőt”.1’' 1861. február 15-én Lejtényi a következő levelet kapja Brunszvik Gézától: „répamagot Mvásár számára elküldtem. Ekékre, malacokra már örü- IciTc, Izabellát csak mennél többet küldjön. — Ezek iránt úgy volna leg40
