Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
Korai kapitalizmus kora
dott. A fegyverszünet leple alatt Jellasics csapataival október 1-én Móron és Győrön keresztül Ausztria felé visszavonult.86 A szabadságiharc bukása után Boross Mihály, Fejér vármegye forradalmi alispánja is bujkálni volt kénytelen. 1849-foen történtekről írja: „Misnap sógorom kocsiján elmentem R. kereszturra, onnan Martonvásárra és ott ......... mit láttam a községháza falára kifüggesztve fekete táblán? Egy hirdetményt, melyben Gaál Eduárd (akkori császári biztos) 50 aranyat tűz ki fejemre. A bíró süvegelve kért engedelmet, hogy kifüggesztette, de ha muszáj, én pedig ez jutván eszembe: Auri Sacra fames quid non mortalia pectora cogis? (Pénznek szerelme mire nem csábítod az emberi szíveket?) Kocsiba vetettem magamat s úgy vágtattam A. Bésnyő felé, hogy száz mérföldre maradt a szél mögöttem”.” KÖZSÉG ÉS URADALOM 1851 március 17-én Brunszvik Ferencné pert indított „a martonvásári bíró, Minárovits János ’ s általa az egész martoxwásári jobbágyi birtok birtokosai, mint alperesek ellen” „a jobbágyi birtok rendbeszedése és elkülönözése ellen”.TM 1851 október 26-án a község részéről Zabolay István ügyvédet, mint általános képviselőt bízták meg. A maradványföldekért indított perben 1856 május 10-én Martonvásáron egyességet kötöttek. A jegyzőkönyv szerint 25 jöbbágytelek és 96 zsellér után .........egy papi, fél jegyzői és fél tanítói telek után, tehát összesen 39 egész telek után a legelő illetmény fejében jár 292,5 m. hold. 55 hold és 900 □ öl maradvány föld a községbeliak birtokában volt, amelyért a földesuraságot kárpótlás illeti. A maradványföldefkért összesen 1100 pft-ot tartózták fizetni, még pedig két éven át Szent György és Szent Mihály napkor, négy egyenlő részletben. A község részéről 12 községbelit választottak a tárgyaláson való részvételre.TM 1851 április 23-án az Úrbéri Kármentesd Bizottmány Pesten ülést tartott, mely szerint özv. Brunszvik Ferencné ,.Martonvásár Mezővárosban 25 úrbéri telket és 96 únb. zsellért vesztett”. Mivel a folyamodó az úrbéri kedvezményből ikizárattak közé nem tartozik és 1849/50. évi adóilletékét hiány nélkül befizette, ezért részére a cs. kir. kincstári budai főpénztárnál 1230 pengőforintnyi úrbéri előlegezési összeget állapítottak meg, amelyet „bélyegmentes nyugtatvány mellett felvehet”.” 1856 július 17-én Brunszvik Szidónia, mint a kiskorú Brunszvik Géza gyámanyja és Brunszvik Mária a teleklkönyvezések alkalmával óvást emelnek mivel „dézsmás szöllejük, mint saját földtulajdonuk megjegyezve és felvéve nincsenek”."1 1856 augusztus 4-én Kingsbögel Vilmos kasznár tesz óvást, hogy „a Hosszúrét dűlőben a községnek beírt 7 hold 324 □ öl rét csak egyedül a községnek vétetett fel — mert ezen tolnék 30
