Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
A feudalizmus kora
ból épületre valót vághassanak. A makkoltatásért a helybeli jobbágyok 6 krajcárral kevesebbet fizettek, mint a vidékiek. Minden egészhelyes jobbágy köteles volt hetenként egy napot (napkeltétől-napnyugtáig) két marhával, szántáskor pedig négy marhával, maga ekéjével, vagy boronájával szolgálni. A telek nagysága szerint csökkent fél, fertály©», nyolcad részre. „Minden zsellér, kinek magányos háza vagyon, 18 napot, minden lakos pedig a’ kinek magának háza nintsen, 12 napot esztendőnként kézimunkával az uraságnak szolgálni tartozik. Semmiféle duplázásra nem köteles és ha földjei egy fél fertályosnak részét fel nem, érik, azoktól tsak kilencedet ád”. A jobbágyoknak minden évben egyszer hosszú fuvart kellett teljesíteni (szántás, aratás, kaszálás és szüret idejét kivéve), ami nem lehetett két napnál hosszabb. Amennyiben a hosszú fuvar a két napot oda- és visszamenetben meghaladná, úgy' a heti robotba beszámították. A hosszú fuvar során fizetett minden vám, hai’mincad, révbér és szállásköltség a földesurat terheli. A faizással élő egész telkes és vonómarhával bíró jobbágy tartozott az erdőből egy öl fát az uraság által megjelölt helyre vinni, ölfahordás helyett, téli időben lehetett egy napi munkát marhával, vagy egy-egy napi kézi mun- Icát teljesíteni. Az ártalmas vadaknak kiirtására a jobbágyok a roboton kívijl tartoztak 3 napi vadászattal foglalkozni, amihez puskaport, sörétet és golyóbist az uraság adott. „Minden jobbágy és magános házzal bíró zsellér esztendőbéli adózásképpen minden különbözés nélkül tartozott földesurának 1 forintot lefizetni, amelynek felét Szent György napra, másik felét Szent Mihály napra”. A más házában lakó zsellérek és lakosok ezen adófizetés alól mentesek voltaik. Az egésztelkes jobbágy az uraságnaik tartozott konyhára valóként két csirkét, két kappanyt, 12 tojást, egy icze kifőzött vajat adni, amit fél, fertály és nyolcad telkeknek megfelelően kellett teljesíteni. Egyszer egy esztendőiben 30 egészhelyes jobbágynak egy borjút, vagy ehelyett 1 forint 30 krajcárt kellett az uraságnak fizetni. A földesúr, vagy asszony mennyegzője esetén a fentebb leírt konyhára valót tartoztak adni. A bor- vagy pálinkaégető fazékért, amelyik jobbágy használta, esztendőnként két forintot volt köteles fizetni. Mindenféle földi termésből (kivéve a házhelyen termetteket) a méhekbői, az idén ellett bárányokból, gidákból földesurának kilencedet tartozott adni. A kilencedölésnek Szent István napjáig meg kellett történnie. A másodvetéssel elvetett földekről újabb kilencedet nem kellett adni. Az urbárium szerint mindenféle vadászat, madarászat és halászat egyedül az uraságot illette meg. A földesúr által épített vendégfogadóban mindenféle ital árusítását szabadon hagyták. Mindenféle égetett bornak és sörnek árusítása illetve eféle italoknak készíttetése egyedül az uraságot illette. Az uraság által megnevezett három bírójelöltből az uraság tisztió
