Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
A szocializmus építésének útján
Ill-as típusú termelőszövetkezeti csoport, amelybe 18 család 29 taggal lépett be. A termelőcsoport elnöke a 10 holdas ifj. Horváth József lett. A csoportba középparasztok léptek be nagy számban, mint Halász József 13 holdas, Sárhegyi Antal 12 holdas és még sokan mások. Ezzel egyidőben a „Szabadság” Termelőszövetkezeti Csoportba 11 középparaszt család lépett be.318 1952. szeptember 2-án felvett jegyzőkönyv szerint: „a nyári részleges tagosítás során a kismartonpusztai Űj Élet Termelőszövetkezet egyesült a mairtonvásári „Szabadság” TSzCs-tal. Az egyesült termelőszövetkezetek. ingatlanai közvetlenül Martonvásár község határában voltak, ennélfogva az Űj Élet TSzCs tagjai Kismarton-pusztáról beköltöznek Marton vásárra. Mivel Martonvásár községben megfelelő épületük rendelkezésire nem állnak, a termelőszövetkezeti tagok részére házhelyjuttatás vált szükségessé, ezeken a házhelyeken épülnek fel a tagság tulajdonát képező lakóházak”. Az „Új Élet” tagsága egyöntetűen a vásártéri házhelyekből kérte a juttatást. Helyszínen megállapították, hogy a vásártéri 25 házhely közül 4 házhelyen egyéni juttatottak, 5 házhelyen a Szabadság Termelőszövetkezeti Csoport tagjai kívánnak építkezni, s így csak 16 házhely áll az Üj Élet tagjainak rendelkezésére. Kilátásba helyezték, hogy a 4 egyéni juttatottnak csereingatlanként a tordasi úti vagy tükröspusztai házhelyekből juttatnak.*“ Az Állami Mezőgazdasági Gépállomás, Etyék, 1952. február 20-án kérte a Kismarton-pusztán levő 1 db fürdőtartályt a hozzátartozó csövekkel való juttatását. Ugyanez év tavaszán a Budapesti Tejipari Egyesülés kérte sertésól építéshez „a gépállomás tulajdonát képező már félig lebontott szeszgyár romépületből a szükséges téglaanyag bontását, illetve elszállítását”. Mindkét esetben a kérelmet elutasították.3“ 1952-ben országos harc indult a kétlakiság ellen. Martonvásár kétlakijait is válaszút elé állították, azonban amint előrelátható volt, inkább a földről való lemondást választották. Ennek során igen nagy terület jutott az erdőháti tangazdaságnak és a Ráckeresztúri Állami Gazdaságnak. Egy ilyen lemondási kampány alkalmával az utóbbi gazdaság területe 245 kát. holddal növekedett. A Községi Tanács a földfelajánlásokat a Megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztályához terjesztette fel, ahol csak egy-két esetben nem fogadták el a felajánlást. A földingatlanok legnagyobb részét azonnal, míg igen kis százalékát ősztől kezdve vették át.331 Az 1952. évi tagosítás során az egyházi földek nagyságában is lényeges változás állott be. A rk. egyházközségi képviselőtestület 1951. augusztus 20-án tartott ülésén bejelentették: „A magyar püspöki kar f. hó 7-én hozott határozata alapján az egyháZközségek felajánlják az államnak a kezelésükben levő templomi, lelkészi, kántori és sekrestyés! javadalmi földeket. 104
