Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
1. Kisláng története
ÓVODA ÉS PUSZTAI ISKOLÁK 1952-ben a Járási Tanács VB oktatási osztálya óvodát szervezett Kislángon. Az épület régen ref. tanítói lakás volt. Az igénybevétel ideiglenesen történt, azonban a beépítések folytán állandósult. Előtte óvodaépület nem volt. Az óvoda felszerelésének értéke az első esztendőben 15 000 Ft. Az első óvónő Farkas Erzsébet volt. Egy foglalkoztató teremmel rendelkezett az óvoda. Az óvónő mellett 3 technikai alkalmazott működött. Átlagosan évente 40 gyermek járt óvodába. 1954-ben Galambos Zsuzsa lett az óvónő, majd egy évvel később még egy óvónőt kapott a község. (Krausz Janka). 1955-ben a következő bútorzattal rendelkezett a kislángi óvoda: 11 db óvodás asztal, 40 db szék, 2 db szekrény, 45 db fektető, óvónői asztal, konyhafelszerelés. Az óvodai szülői munkaközösség évente rendezvényekkel járul hozzá az óvoda szépítéséhez. A kislángi ált. iskolához az 50-es években 3 pusztai iskola tartozott. Aranyos pusztán, Ecsi pusztán és Ödön pusztán voltak ezek az iskolák. Aranyos és Ecsi puszták az Enyingi Állami Gazdaság területén vannak. Ödön pusztán pedig egy kislángi termelőszövetkezet működött 1958-ban „Üj Petőfi" néven. A kislángi iskola igazgatója, valamint Varga Sándor, az „Üj Petőfi” tsz. elnöke és Miklós János, a vb. elnöke javaslatot tettek az Ödön pusztai iskola megszüntetésére a Fejér megyei Tanács VB művelődésügyi osztályánál. A javaslatot azzal indokolták, hogy Ödön pusztáról kitűnő bejárási lehetőség van Kislángra. A puszta lakóinak száma egyre csökkent, és így egyre kevesebb gyermek jár iskolába. A művelődésügyi osztály 1958-ban még nem engedélyezte az iskola megszüntetését, de 1959-ben már majdnem az összes gyermek Kislángon járt iskolába, és így július 15-én meg kellett szüntetni az Ödön pusztai iskolát. A KISLÁNGI KÖZSÉGI KÖNYVTÁR A Kislángi Iparos Olvasókör a felszabadulás előtt összesen 400 kötetes könyvtárral rendelkezett. Ezt a könyvtárat az iparosköri tagság nagyrésze rendszeresen olvasta.225. Természetesen a község lakosságának nagyrésze nem fért hozzá, mivel elsősorban a tagok számára biztosították az olvasást, másrészt pedig a község lakossága számához viszonyítva nagyon kevés volt ez a könyvállomány. A háború alatt ez a községben levő legszámottevőbb könyvtár is teljesen tönkrement. A felszabadulást követő években az ifjúsági szervezetek és az iskola rendelkezett csak számottevő könyvállománnyal. Az ifjúsági szervezetekben nem nagy gondot fordítottak a könyvtárak fejlesztésére, 72
