Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)

,A halottaknak sok a dolguk: ők készítik elő az életet.'

(Anatole France)

Sokat élt — negyedszázad alatt.

Tizennyolc éves, amikor Budapesten megismerte a szocializmus igazságait. Alig tölti be a huszonkettőt — egyszerű kőművessegédként — visszakerül Székesfehérvárra, szülővárosába, tanítani.

Mert tanított.

Barátait, elvtársait — osztályát. Azokat, akikkel élt, azokat, akikért élt. A harcban, küzdelemben — és a vele járó börtönökben — kezdte ki és terítette le a halál. Huszonhat éves volt. Szocialista. Nem tévedhetetlen, nem fellebbezhetetlen. Sorsa, élete szükségképpen magán viselte a századfordulókörüli évek munkásmozgalmának fogyatékosságait, korlátáit. De mindvégig tiszta szándék vezette, hittel, meggyőződéssel.

1880. február 15-én született. Abban az évben, amikor Budapesten létrejött — Frankel Leó vezetésével — a magyar proletáriátus első jelentős pártja.

Első szocialista szervezetnek az 1868-ban alakult Általános Munkásegyletet tekintjük a magyar munkásmozgalom történetében. Lassalle káros tanítása — amely az ösztönösséggel és az önsegélyezéssel szemben haladást jelentett — ezt követően terjedt el nálunk, s nagyban hozzájárult az önálló proletármozgalom késéséhez. Következményeit megtaláljuk az I. Intemacionálé és a párizsi kommün után is, a 70-es évek pártalakító harcaiban.

A marxista munkáspárt kereteit hazánkban Frankel teremtette meg. Azokban az években, amikor a kapitalizmus világszerte gyorsan fejlődött, világrendszerré vált. Ugyanakkor kiéleződött az egyenlőtlen fejlődés, amely egyes országok ipari lemaradásában, mások gyors előretörésében, illetve a gyarmatokért folytatott versengésben fejeződött ki.

5