Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)

„hű barát”-ja, aki jobbnak tartotta, ha csendben eltűnik, amikor Pintér barátai léptek a szobába.

A volt küzdőtársak az udvaron gyülekeztek a közelgő halál hírének hallatára. Halkan beszélgettek, csendben vitatkoztak, egy-egy csoport pedig messzenéző szemmel dúdolta:

„ínség és nyomor velünk,

De majd mi fölkelünk.

S ki harcba száll, hadd vesszen ő:

Szabad lesz a jövő.”

És a szabad jövő egyik kemény katonája a felszálló dal kíséreténél, tüdővérzés következtében együtt nyugodott el az an yira vágyott Nappal.

Halálát ellenfelei várták, siettették, az elmúlt évek során hozzájuk méltó eszközeikkel elősegítették. Nem meglepő, hogy már a végrendeletének megírását követő napon elhunytáról számolt be az újság.92'

A székesfehérvári és Fejér megyei szociáldemokrata pártvezetőség a gyászesetről a következő jelentést adta ki:

„A székesfehérvári szervezett munkások nevében fájdalommal megtört szívvel jelentjük, hogy szeretett elvtársunk, a munkásmozgalom l lkes harcosa és igazságos elvünk tántoríthatatlan agitátora, Pintér Károly hosszas szenvedés után, folyó évi március hó 6-án délután 6 órakor, életének 26. évében elhunyt. Drága halottunk hű tetemét f. hó 8-án délután 3 órakor a Lövölde utca 18. szám alatti gyászházból a szervezett munkások fogják a Megváltó (szedreskerti) sírkertbe kísérni, s kegyeletét leróva, az anyaföldnek átszolgáltatni. Béke és szeretet őrködjék síri álma felett! ö meghalt, de az eszme él!”33

Temetése — végrendeleti kívánságának megfelelően — egyházi szertartás nélkül folyt le. Elvtársai parentálták el és vitték ki a temetőbe. A gyászháznál az építőimunkások szónoka búcsúztatta, a nevét őrző keresztet a ma is élő Schmalbach József ács vitte. Vörös szalagos koszorúkkal borított koporsója mögött, zárt négyes sorokban vonult a beláthatatlan embererdő. Sírjánál — a helybeli szervezet képviselőinek szavai után — az országos pártszervezet és a nemzetközi proletáriátus nevében Bokányi Dezső és Garbai Sándor beszélt.

Felidézték gazdag életútját.

A kemény küzdelmet, iszonyú fáradalmat, az éjszakai tanulást, az emberfeletti nélkülözést, amelyen keresztül eljutott a párt- és szakszervezetek megteremtéséig, s eljutott ahhoz, hogy három helyen képviselőjelöltként léphetett fel. Ezalatt hetenként 35 községben a szabad ég alatt a legnagyobb hidegben beszélt.

37

T