Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)

„hű barát”-ja, aki jobbnak tartotta, ha csendben eltűnik, amikor Pintér barátai léptek a szobába. A volt küzdőtársak az udvaron gyülekeztek a közelgő halál hírének hallatára. Halkan beszélgettek, csendben vitatkoztak, egy-egy csoport pedig messzenéző szemmel dúdolta: „ínség és nyomor velünk, De majd mi fölkelünk. S ki harcba száll, hadd vesszen ő: Szabad lesz a jövő.” És a szabad jövő egyik kemény katonája a felszálló dal kíséreténél, tüdővérzés következtében együtt nyugodott el az an yira vágyott Nappal. Halálát ellenfelei várták, siettették, az elmúlt évek során hozzájuk méltó eszközeikkel elősegítették. Nem meglepő, hogy már a végrendele­tének megírását követő napon elhunytáról számolt be az újság.92' A székesfehérvári és Fejér megyei szociáldemokrata pártvezetőség a gyászesetről a következő jelentést adta ki: „A székesfehérvári szervezett munkások nevében fájdalommal meg­tört szívvel jelentjük, hogy szeretett elvtársunk, a munkásmozgalom l l­­kes harcosa és igazságos elvünk tántoríthatatlan agitátora, Pintér Károly hosszas szenvedés után, folyó évi március hó 6-án délután 6 órakor, életének 26. évében elhunyt. Drága halottunk hű tetemét f. hó 8-án délután 3 órakor a Lövölde utca 18. szám alatti gyászházból a szervezett munkások fogják a Megváltó (szedreskerti) sírkertbe kísérni, s kegyeletét leróva, az anyaföldnek átszolgáltatni. Béke és szeretet őrködjék síri álma felett! ö meghalt, de az eszme él!”33 Temetése — végrendeleti kívánságának megfelelően — egyházi szer­tartás nélkül folyt le. Elvtársai parentálták el és vitték ki a temetőbe. A gyászháznál az építőimunkások szónoka búcsúztatta, a nevét őrző ke­resztet a ma is élő Schmalbach József ács vitte. Vörös szalagos koszo­rúkkal borított koporsója mögött, zárt négyes sorokban vonult a belát­hatatlan embererdő. Sírjánál — a helybeli szervezet képviselőinek sza­vai után — az országos pártszervezet és a nemzetközi proletáriátus ne­vében Bokányi Dezső és Garbai Sándor beszélt. Felidézték gazdag életútját. A kemény küzdelmet, iszonyú fáradalmat, az éjszakai tanulást, az emberfeletti nélkülözést, amelyen keresztül eljutott a párt- és szak­­szervezetek megteremtéséig, s eljutott ahhoz, hogy három helyen kép­viselőjelöltként léphetett fel. Ezalatt hetenként 35 községben a szabad ég alatt a legnagyobb hidegben beszélt. 37 T

Next

/
Thumbnails
Contents