Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)

aztán megdöglik a tíz szamár, akkor elveszik a szavazati jog is. Hát kinek van itt szavaizati joga? Ugye bizony a szamaraknak?!3'

Bírálta a Néppártot, Zichy Nándor feketecsuhás hadseregét is, akiknek — jó apostolok — mindig magúik felé hajlik a kezük.

Kuthy Fülöp rendőralkapitány figyelmeztetése ellenére gúnyosan beszélt Széli Kálmán kivándorlást akadályozó törvényjavaslatáról:

„Százezrével hagyják el a munkások Magyarországot, szöknek a jólét elől Amerikába, mert itt már túlságosan jól megy a dolguk. A miniszterelnök most kancsukával áll az ország határára, és vissza akarja verni a munkásokat. Ilyen szemérmetlen törvényjavaslatot mernek a Ház asztalára helyezni.”31

Végül a sajtóról beszélt s ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet a tizenhét sajtópert elszenvedett, szókimondó Népszavára. Kérte munkatársait, olvassák a lapot, mert a polgári sajtó nem mer az ő igazságukkal foglalkozni. Beszédét az üldözött és többször elkobzott Népszavához fűződő együttérzés hangoztatásával fejezte be.

November végén ott találjuk Pintért a gyalogsági laktanya munkásainak sztrájkszervezői között, akik azzal a kívánsággal léptek föl, hogy a vállalkozók — a nyári és téli kereslet közötti éles különbség kiegyenlítése céljából — a téli hónapokban 7—8 órai munkaidőre fizessenek ugyanannyit, mint nyáron tíz órára.33

Néhány nappal később Felber Géza felsővárosi káplán magatartását bírálta,* amiért egy temetésről a sír beszentelése után azonnal elsietett. A Népszavában cikket is írt róla.**

Egy-két héttel a novemberi események után3* a bőrmunkások gyűlésén szólalt fel, a Vinkóczy vendéglőben, a bőrmunkások szakegyletének megalakulásakor. Egyetértésre buzdította őket, s figyelmükbe ajánlotta a munkéssajtót.

Az elmúlt év eseményei alapján megállapíthatjuk, hogy Pintér - igen rövid idő alatt — a város munkásmozgalmának ismert és elismert vezetője lett. Figyelmét — a gazdasági pangás ideje alatt — elsősorban a munkanélküliség elleni harc és a munkaviszonyok megjavításáért folytatott küzdelem kötötte le, de már gondolt a politikai szabadságjogok — döntően a választójog — megszerzésére is. Következésképpen: szemléletében, magatartásában kialakulóban volt a gazdasági és politikai szervezkedés egysége. Joggal számítottak rá a munkások, tartottak tő’e a munkaadók, de a hatóságoknak is tudomásul kellett venniük. Következetessége, józan elszántsága tekintélyt parancsolt. A vállalkozók nem

* November 29-én történt.

** 1903. január 6.

21