Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)

dését országszerte sokkal türelmesebben kezelték, mint a „dobokai basa”r Bánffy Dezső alatt. Bánffyt az erőszakpolitika buktatta meg, Széli — a dualizmus megrendülése éveiben, amikor gazdasági pangás jellemezte a helyzetet — kompromisszumokkal kísérletezett. Ezt a taktikát — a cél érdekében — megengedhette magának, hiszen az opportunizmus nemzetközi viszonylatban eluralkodott a II. Internacionáléban, elméleti síkon gyengék voltak a forradalmi erők, a legalitásban megtűrt SZDP pedig már Bánffy alatt elfordult az „agrárszocialisták” mozgalmától. Ugyanakkor a pártvezetés megalkuvó politikát folytatott.* S volt „hátvédjük” is: a csendőrséget és az államrendőrséget még Tisza Kálmán megszervezte, 1881-ben.

A székesfehérvári gyűlés mégis túlnőtt a város határain. Néhány vidéki munkás is megjelent, beszélni is kívántak, de a hatóság képviselője nem adott nekik engedélyt a felszólalásra.

A gyűlés célja egységes program kidolgozása volt. Kutatták, hogyan csökkenthetnék a munkanélküliséget, hogyan harcolhatnának ki méltányos munkaidőt és egységes munkabért.

Az építőiparban a milleniumi esztendőkig állandóan és kielégítően nagy volt a munkáskereslet. Azóta minden megváltozott. A vállalkozások száma az építkezések csökkenésével a minimumra redukálódott. A középítkezések éppúgy, mint a főváros és a vidék építkezései a gazdasági válság előrehaladásával szüneteltek, amit elsősorban a munkások szenvedtek meg. Pedig jobb a helyzet a milleniumi év óta is, mint például Győrött, Pécsett vagy Veszprémben. Hiszen itt folyt a kórházak építése, befejezés előtt állt a törvényszéki palota, s a magánépítkezések is számos kezet foglalkoztattak. Ugyanakkor nemrég adták be az ajánlatot a Budai úti kaszárnyák építésére, amit nyomon követett a régi megyei kórház építése a 10. huszárezred pótzászlóalja részére. Nincs messze egy új agg- és szegényintézet felépítése, épül a villamos telep, tervezik a sörház valamilyen gyári vállalkozás számára történő felépítését. És mégis — az építőmunkások panászhangja egyre magasabbra veti hullámait.

Mi ennek az oka?

A helyi lap felelőtlen, demagóg állítása szerint „az izgató szocializmus mozgatta meg munkásviszonyaink egyensúly át”.8 Ugyanakkor tény, hogy a vázolt kedvezőbb körülmény ellenére munkanélküliség volt a városban. A gyűlés szónoka, a 22 éves Pintér Károly a helyzet súlyosságának okát éppen a munkanélküliségben látta, amely a kapitalista társadalmi rendszer következménye. Arra is felelt, — ha nem is kielé* Az opportunista Garami Ernő és Weltner .lükab 1898-ban tért haza és kapcsolódott a vezetésbe.

10