Farkas Gábor: Szabadhidvég története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 22. (Székesfehérvár, 1962)
azt a Sári pusztai állami gazdaság üzemegységeként működtette. 1950. április 2-án már 1000 kh-cm gazdálkodott, de területe napról-napra növekedett.1 Az állami gazdaságnak gépparkja az első időben nem volt. A pélpusztai és rebecpusztai földműves szövetkezetek adták át a gépeket és egyéb mezőgazdasági felszereléseket az állami gazdaságnak.1* A község elöljárósága 1950 nyarán további földterületeket adott át az üzemegységnek, amelyek a lakosság földlemondása utján kerültek állami tulajdonba.19' A földlemondás gyakori eset .1948—1953. évek között. Megváltozott gazdasági viszonyok következtében sokan az iparban kívántak elhelyezkedni. 1950-ben megindult az első ötéves terv, amely a szocialista nagyipar megteremtésére helyezte a fő súlyt, így' a meginduló iparosítás a mezőgazdasági munkaerőkből sokakat ipari védekekre vonzott. így mondtak le földjeikről Kecskés Mihályné, Komi Lajos, Szőke Zoltán, ádándi lakosok, akik az 1945-i földosztás alkalmával a hídvégi határban kaptak földet.1* Az elöljáróság ezeket a földeket is a községi földalap ingatlanokkal együtt az állami gazdaságnak adta át.10 Megtilja azoknak a területeknek szőlővel való újratelepítését, amelyek nem összefüggő szőlőterület tartozékai. 1952. október 14-én Szabadhídvég község Tanácsa vb. elnöke Füri Mihályné és az oroszi pusztai Állami Gazdaság igazgatója Roszkopf István jegyzőkönyvben rögzítették az 1852. évi nyári tagosítás során az állami gazdaság részére Szabadhídvég község területéből betagcsitott területet. Ez szerint az Oroszi pusztai Állami Gazdaságnak 1962 katasztráiis hold földje volt. A tanácselnök tudomásul vette, hogy az egyéni gazdák és a termelőszövetkezetnek 1962 katasztráiis hold földdel kevesebbje van.“ A tagosító bizottság 1952 nyarán úgy határozott, hogy az állami gazdaság részére betagosítja Pélpusztát a volt Üj Világ TSZCS központját, de ennek ellenértéké fejében az állami gazdaság Rebecpusztát adja át. A két puszta épületeinek értéke között lényeges különbség mutatkozott. Az állami gazdaság vállalta, hogy Rebecpusztán 96 000 forint értékű építkezést végeztet. Építtet egy új szivattyúházat, víztartályt, 85 férőhelyes marhaistállót,' átalakít 1—5 lakóházat, készített két sütőkemencét. Kötelezte magát az állami gazdaság a két termelőszövetkezeti csoport egyesítése folytán keletkezett költözködések költségeinek fedezésére, amely újabb 20 000 forintot jelentett. Az átköltözködéseket 1952. november 20-ig az állami gazdaság és termelőszövetkezet részéről végrehajtották.*1 A tagosítás után az állami gazdaságban is és a termelőszövetkezetben egyaránt erőteljes fejlődés indult meg. 1953-ban 117 tagja volt a Mezőhídvégi Béke Termelőszövetkezetnek, amely 1200 katasztráiis holdon gazdálkodott, a munkaegység értéke pedig 35 forint volt. A termelőszövetkezetnek leltározott vagyona 3 200 000 forint volt. A termelőszövetkezet fejlődését a nagyarányú állami hitelakciók is elősegítették: 1951-ben 125 000 forint, 1953-ban pedig 40 000 forint állami kölcsönt vett fel. A termelőszövetkezet a gabona és állattenyésztés mellett kertészettel 46
