Stigler István: Székesfehérvár nyomdászatának 150 éves története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 6. (Székesfehérvár, 1957)

Szinte jól esett Számmer felszólamlása, hogy azzal a grandezzával léphettem ki tőle, hogy nem engedem gondolatszabadságamat korlátozni!

... A városból távozni azonban nem tudtam. Ajánlatot tettem Száknmernak, hogy közismert jó hírnevével álljon mellém és nyissunk társas cím- és címerfestő műhelyt. A környékre is kiterjesztett propaganda meghozta gyümölcsét és sorra kerültek ki ecsetem alól a kikent-kifent bajuszú, meg loknis frizurás fadrásztáblák... Háromtagú küldöttség nyitott rám, átvenni a környék egyik községének búcsúzászlaját. Minden hosszas mustrálgatás nélkül rámszólt a búcsúsgazda, hogy szép, szép ifiúr, de a Szentlélek galambnak olyan hosszú a nyaka, hogy még ránkkenik, hogy gólya.

Lecsaptam a pemzlit, palettát, becsuktam a boltot és hazautaztam szülőfalumba.’’

Számmer Imre 1882-ben vásárolta meg a Bástya utca 9. számú házat, amelynek homlokzatára Kner Izidor festett cégtáblát. A nyomda ebben az időben nagy fejlődésen ment át. Számmer Imre külföldről hozatott betűanyagot és új gépeket. Üzleti köre is folyton bővült, s nem korlátozódott többé a város és a megye területére. Nála rendelte meg a csendőrség egész nyomtatvány-szükségletét, ami állandó munkát jelentett a nyomda számára. Csakhamar szükségessé vált a nyomda további bővítése, hogy a megrendeléseknek eleget tudjon tenni. 1890-ben új, modern emeletes épülettel nagyobbította meg Számmer a régi házat, s nyomdája ebben az időben Dunántúl egyik legnagyobb és legjobban felszerelt vállalata volt.

1891-ben, amikor a nyomda fennállásának huszadik évfordulóját ünnepelte, akkori munkásai szép albumot adtak ki, amely megörökítette a munkások és a tulajdonos arcképét2* (19. o.).

A vállalat virágzására semmi sem jellemzőbb, mint az a körülmény, hogy a jelentős bővítéssel egyidőben, 1890-ben nyomdász mesterséget tanult Imre fia számára Veszprémben rendezett be teljesen új felszereléssel modern nyomdát. Ez a nyomda 1903-ig volt a család birtokában, amikor ifjabb Számmer Imre halála után a veszprémi káptalan vette meg.

. Id. Számmer Imre, akit a város közönsége megbecsülésének jeléként a város törvényhatósági bizottságába választott, 1894-ben 52 éves korában meghalt. A nyomda 1871-től a következő jelentősebb könyveket adta ki:

1879 Vereb rövid ismertetése.

BOROSS Mihály: A kuruc-háború.

RUBIN Simon: 1879-ik évi székesfehérvári országos mű-, ipar-, termény- és állatkiállítás. Hivatalos katalógus.

CZOBOR Béla: 1879-ik évi székesfehérvári országos mű-, ipar-, termény- és állatkiállitás. Bíráló bizottság által kitüntetettek lajstroma.

17