Stigler István: Székesfehérvár nyomdászatának 150 éves története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 6. (Székesfehérvár, 1957)

kedvező. A hosszú, állandó fejlődést, amelyet az egymást felváltó nemzedékek hozzáértése, üzleti érzéke és kemény szorgalma teremtett meg, Számmer Kálmán nem tudta folytatni. Nem volt tehetsége hozzá, de rátermettebb testvére egyre erősebb konkurenciájával sem tudott megbirkózni. Megrendelőit egymás után elvesztette és egyre gyakrabban küzdött anyagi nehézségekkel. 1882-ben el kellett adnia nyomdája felét Csitáry Kálmánnak, a megmaradt résszel visszaköltözött a nyomda eredeti helyére, a Kaszárnya utcai hátsó traktusba. A kicsi és korábbi jelentőségét elvesztett nyomda még 20 évig működött Számmer Kálmán vezetése alatt. A Vörösmarty Nyomda helytörténeti kiadványai az 1869— 1902 időszakban a következők:

1874 KERESKÉNYI Gyula: Érd (Hamzsabég) és Batta (Százhalom) községek történeti vázlata.

1877 PAUER Johannes: História Dioecesis Alba-Regálensis.

1879 BOROSS Mihály: Eötvös-album.

CZOBOR Béla: Jegyzék azon éremgyűjteményről, melyet... Pauer János... A Fejérmegyei és Városi Történelmi és Régészeti Egyletnek ajándékozott.

1881 Tóth István versezeti az Istenben boldogult néhai méltóságos gróf Cziráky József ezeres kapitánynak életéről, táborozásáról, haláláról 1742-ben.

1883 HATTYUFFY Dezső: Moha község történelmi vázlata.

1888 MAGDICS István: Diplomatarium Ráczkeviense.

1891 BOROSS Mihály: Énekek éneke az én jegyesemhez.

1898 GERGEY Károly: Emlékezés a régi időkre.

A FEJÉRMEGYEI ÉS SZÉKESFEHÉRVÁR VÁROSI TÖRTÉNELMI

S RÉGÉSZETI EGYLET ÉVKÖNYVE (1885)

1895-ben .politikai állásfoglalása miatt — nem nyomatta ki Steiner Fülöp körlevelét a tervezett polgári házassági törvény ellen — Számmer Kálmán elvesztette legfontosabb üzletfeleit és oly súlyos anyagi nehézségekkel küzdött, hogy kénytelen volt nyomdáját 1902 decemberében az egyházmegyének felajánlani.15 Az egyházmegyei nyomda neve ettől kezdve Páduai Szent Antalról nevezett Székesfehérvári Egyházmegyei Nyomdaintézet. 1908 első felében a nyomda átköltözött a Szent Imre tér 1. számú házba, az úgynevezett aggpapok házába. 1919-ben a Tanácsköztársaság kormánybiztossága állami tulajdonná nyilvánította és tankönyvek nyomására használta, 1919 második felében a nyomda visszakerült az egyház birtokába.16 1926-ban a nyomda ismét költözött, ezúttal a szeminárium helyiségeibe és ismét fölvette a Vörösmarty Nyomda nevet. 1936-ban, mikor megalakult az Egyházmegyei Múzeum, a nyomda visszatért a Szent Imre tér 1. sz. házba. 1939-ben az egyházmegye a nyomda céljaira megvette és átalakította a Szent Imre köz és a Koronaköz (Vasváry Pál utca) sarkán lévő házat. A nyomdát typográf szedőgéppel, kisebb,'8 oldalas rotációs géppel és új betűkkel szereltette föl. Ugyanitt

14