Stigler István: Székesfehérvár nyomdászatának 150 éves története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 6. (Székesfehérvár, 1957)
radéki, a veszprémi Könyvnyomtató Műhelyének megtartása mellett, egy más Könyvnyomtató Műhelyt Szabad Királyi Székesfehérvár Városában is felállíthasson. Melly is közönséges tudás végett megjegyeztetik.” A privilégium 1806. július 25-én kelt, Fejér megye azonban csak több mint egy évvel később, 1807. szeptember 15-i közgyűlésén hirdette ki. A nyomda működésének kezdetét csak ez után az időpont utánra tehetjük. Ennek egyébként megfelelnek a nyomda első — 1808-ból származó — ismert termékei is,R azonban Számmer Mihály 1806-ban meghalt s így a fehérvári nyomda üzemének megindítása özvegyének nevéhez fűződik. A nyomda helyiségét az akkori Kaszárnya utca 8. számú ház (Kossuth u. 11.) hátsó, emeletes részében rendezték be. Ebben a házban laktak Számmerék is. Az épület a káptalan tulajdona volt: ez a körülmény megerősíti azt a feltevést, hogy a püspökség, ha nem is kezdeményezte, mindenesetre szívesen látta, támogatta a nyomdát. Számmer Mihályné" tizenöt éven át, 1822-ben bekövetkezett haláláig vezette a fehérvári és a veszprémi nyomdát. Az előbbi e tizenöt év alatt a következő kiadványokat adta ki10: 1808 Kurtze, aber gute Weis, wie der Heilige Kreuz-Weg Jesu Christi, In 14. Stationen ausgetheilet... 1810 PÁSZTORI György: Egyházi beszéd, mellyet a’ Portiunculai butsura Szent Ferentz’ templomában Fejérvárovt mondott ... 1814 MOLNÁR János: Orvosi törvény. 1. darab. 1815 Calendarium venerabilis Cleri Dioecesis Alba-Regalensis. 1816 Schematismus venerabilis Cleri Dioecesis Alba-Regalensis. Számmer Mihályné halála után a veszprémi nyomda vezetését idősebb fia, Számmer Mihály, a székesfehérváriét ifjabb fia, Számmer Pál, vette át. A székesfehérvári nyomdászat történetének legfontosabb alkotásai láttak napvilágot ebben az időszakban. Vörösmarty Mihály „Bujdosók” című drámája és legjelentősebb műveinek egyike, a „Csongor és Tünde” készültek itt a Kaszárnya utcai kis üzemben, 1830-ban, illetve 1831-ben. Vörösmartyt nemcsak a fehérvári censorhoz fűzték baráti kapcsolatok, akinek tanítványa volt az Oskola utcai gimnáziumban, de Számmer Pálhoz is, akinek könyvnyomtató működését sokra becsülte. 1828-ból és 1829-ből fennmaradt a nyomda akkori munkásainak üdvözlő irata Számmer Pál nevenapja alkalmával. (8—9. o.) A két német nyelvű, díszes, keretű lap fényt vet a munkások származására: 1828-ban Fr. von Glevitzky, A. J. Hütter, és J. P. Schmaltzer, 1829-ben pedig A. J. Hütter és A. E. Hindringer valamennyien németek voltak. 10
