Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)

Variációk - Révész Emese: Variációk Árkádiára - Változatok, kreatív átiratok, átfordítások Csók István festészetében

VARIÁCIÓK / IV. RÉVÉSZ EMESE: VARIÁCIÓK ÁRKÁDIÁRA

IV.63.

IV.63. Önarckép, vázlat, háttérben a Két bálvány (repr. A Gyűjtő, 1912)

Alakja számos középkori és historizáló üvegablakon is megjelent, közülük a Notre-Dame kolostori kerengőjének sorozatát Csók is láthatta. Szent Genovéva figurája a párizsi művészvilág meghódítását feladó, hazaköltöző Csók számára ugyancsak kulcsfontosságú, személyes vonzásainak és választásainak példázata.

Az ördögi kísértésnek ellenálló, örökös szüzességet fogadó szent csupán képi idézetként megjelenő alakjának éles ellenpontja a faragott kínai széken átszellemülten ülő, ruhátlan lányalak. Meztelensége zárkózott testtartása ellenére feltárulkozó, egyszerre méltóságteljes és természetes. A kínai szék a festő keleti gyűjteményének darabja, számos képén visszatérő, egzotikus kellék, amely ezúttal a fiatal lányt fel magaszta ló trónszékként szolgál. Szerepe nem egyértelmű. 1914- ben Kézdi-Kovács László azt írja: „a francia forradalom egyik oltárra ültetett mezítelen ledérségét ábrázolja, akit Isten helyett akartak imádni".183 Az idolként tisztelt női akt felidézheti Émil Zola Csók körében oly kedvelt L'Oeuvre című kultuszművének zárójelenetét, melyben a főhős festő ráébred arra, hogy elvont ideálokat kergető művének hamis szépségével szemben az egyetlen igazság maga az eleven test, a ruhátlan modell, az imádott asszony.184 Az akttal szemközt felállított, ördögalakos zászló félreérthetetlenül jelzi, hogy a trónoló meztelenség a századvég „femme fatale-jainak" leszármazottja, szépsége a sátáni erők szolgálatában áll, míg Genovéva a tiszta nő, a„femme fragile"megtestesülése, akit az üvegablakra rajzolt angyal segíti.

Régmúlt és jelen, Nyugat és Kelet, kereszténység és pogányság, önmegtagadás és testiség, mint ellentétes életeszmények és művészeti ideálok öltenek testet Csók művében. A kép címadása, archaizáló előadásmódja, valamint egykori gótizáló kerete együttesen eredményezi a kép egészének szakrális jellegét, azt sugallva, hogy a Két bálvány voltaképpen a modern testiség ikonja, az érzékiség oltárképe.185 Alternatívája csak látszólagos, Szent Genovéva nem egyéb, mint spirituális jel; ami itt valóban hús-vér létező, az a modell: „la femme adorée".186 Azáltal, hogy önportréja hátterében Csók egy olyan művét helyezte el, mely a középkori szent és a jelenkori modell alakjában testet öltő női szerepek kulturális és történeti változékonyságát ragadta meg, önmagát az örök szépség-nőiség festőjeként határozta meg. Olyan kettős vonzás ez, amely már a Melancholia vagy a „Szabadíts meg a gonosztól" kétpólusú világában is testet öltött, és amely a Nirvána egyik alapgondolata is.187

Csók azzal, hogy művébe egy készülő (az alkotás folyamatában lévő) festményét emelte be, egyúttal az eltérő valóságszférák, a mesterséges, festői és tapasztalati valóságok párhuzamos jelenlétére is utalt. Saját plasztikusan megidézett alakja mögött az üvegablak elvont, fényteli tüneménye rajzolódik ki, a kettő közé pedig a hús-vér asszony bálvánnyá eszményített aktfigurája került. Ezt a három képsíkot emellett a tüköreffektus rejtett jelenléte is áthatja. A firenzei önarcképen ugyanis a Két bálvány tükörfordított állásban jelenik meg, ami nyilvánvaló utalás a tükör használatára. Olyan motívum ez, amely a Műteremsarokon már központi jelentőséget kapott, itt viszont csak, mint a valóság átiratának egyik, lehetséges alakzata kap szerepet.188

Az egymás elé illesztett valóságrétegeket Csók eltérő festői modusokkal ragadja meg. A festett üvegablak koloritja, felfokozott, élesen metszett formái, felizzó színmezői 1910 körül progresszív művészi kísérletekkel rokonítják a festő látásmódját. A középkori festett üvegablakok és népies üvegfestmények szuggesztív képi világa ekkortájt a Blaue Reiter alkotóit ejti bűvöletbe. Az üvegablak-festészet dekoratív lehetőségei pedig a hazai modernizmus alkotóit is magával ragadja. Erre az expresszív rétegre rajzolódik rá a kínai székben ülő akt archaizáló alakja, és ez elé kerül az alkotó plasztikusan megformált, realisztikus képmása.

A Két bálványt csak az önarcképet követően, Csók István 1914-es műcsarnoki életműtárlatán láthatta első ízben a nagyközönség.189 A mű a húszas évek elején több reprezentatív, külföldi magyar kiállításon is szerepelt (többek között 1924-ben a XIV. Velencei Biennálén), míg 1928-ban az olasz állam megvásárolta a velencei Képtár számára.190 A döntésben nyilván a mester Firenzében őrzött képmása is közrejátszott.191 A sajtó híradása szerint a művész önarcképével már 1912 augusztus elejére elkészült.192 A nevezetes portrét a hazai közönség csak egyetlen alkalommal és rövid időre láthatta. Mielőtt 1912 őszén elküldték volna Firenzébe, Ernst Lajos kiállí-