Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Variációk - Révész Emese: Variációk Árkádiára - Változatok, kreatív átiratok, átfordítások Csók István festészetében
VARIÁCIÓK / IV. RÉVÉSZ EMESE: VARIÁC ÁRKÁDIÁRA 67 I Ó K remek másolatának beemelése a kompozícióba felerősíti és kiélezi a jelenet egészének színpadiasságát. Csók közeli barátja, Ferenczy Károly portréfestészetében ekkortájt gyakran alkalmazott festmény! hátteret, és valamivel később őt is erősen foglalkoztatta a műtermi szituáció színpadi mivolta.129 Csók e gesztusával burkoltan utal zsánerjeleneteinek színpadi karakterére. Meglehetősen szofisztikáit utalás ez, kivételes önreflexió, hiszen a holland zsánerek világa mindig hibátlan illúziót nyújtó, zárt világ marad. Ezúttal viszont mintha kiesne szerepéből, a másolat beemelése a képtérbe egyértelművé teszi az egész szituáció kulisszákból épülő, szerepjátszó jellegét. A történeti hivatkozások finoman szőtt hálója nyilvánvalóan önreflektív, s utal arra a másodlagos valóságra, ami a műterem szemfényvesztő közegében születik, és amely szükségszerűen a múlt művészetének díszlettárából kölcsönzi kellékeit.130 A holland zsánerek mesterséges világában feltáruló stílusjáték azonban a kortárs kritika figyelmét sem kerülte el. Feleky Géza a Nyugatban pontos elemzését adta Csók játékos stíluskalandozásainak: „Egyformán fogékony mintaképével s a természettel szemben, amint egyformán fogékony az alapvető struktúra s a legapróbb szépségek iránt, mind a lefestésre kiválasztott természetszöglet, mind az őt befolyásoló művészi alkotás előtt. Tehát még Vermeer-utánérzésén sincs nyoma az epigonmunka bizonytalanságának s erőtlenségének: merta leglényegét érti meg s idézi fel, nem pedig csak felületét a Vermeerben végbemenő alkotó processzusnak, de nincsen nyoma a képen azepigonokra jellemző hűvös egyénietlenségnek és természettől eltávolodott simaságnak sem: mert hű és finom valóságmegfigyeléseket dolgoz fel itt is, csak éppen látása emeli ki, szinte önkéntelenül, a Vermeer művészetében hangsúlyozott momentumokat. Csók István tehát egyszerűen sokszorozódása a művészettörténet egy tipikus esetének: a mesterével azonosult tanítványnak. Csak éppen hogy ez a sokszorozódás kétdimenziójú: egyrészt egymást felváltó mintaképek hatását amalgámozza a Csók művészete, nem csupán egyét, másrészt, az enteriőrsorozat kivételével nem egyetlen művészegyéniség, hanem egyes egész művészi áramlatok hatása alá kerül, nagy művészeti irányok s nem nagy művészegyéniségek térítik le útjáról."131 Csók István holland zsánerei a művészi másolatok és átiratok gazdagon burjánzó köréből leginkább a„pasticcio"műfajával rokoníthatók. A korábbi történeti stílusokat imitáló alkotásmód már a reneszánszban megjelent.132Teoretikusai e sajátos alkotásmódot olyan imitativ gesztusként értelmezik, amely az eredeti és másolat kategóriája között helyezhető el, s leginkább a színpadi szerepjátszással rokon. Általa az alkotó úgy kel versenyre a klasszikusokkal, hogy nem esik a hamisítás csapdájába, mi több, saját invenciójával gazdagítja a hagyományt. A pasticcio tehát úgy kezdeményez párbeszédet a múlttal, hogy hasonul hozzá, miközben a tradíciót beemeli a jelenbe és aktivizálja. Csók századfordulós pozíciójából szemlélve egyfajta késői historizálás ez, amelynek éppúgy része az „hommage" gesztusa, mint a piaci elvárások kiszolgálása. Számára a holland zsáner csupán egyike műtermi díszleteinek, amelynek legfőbb vonzereje, hogy sikeresen emeli át az értékvesztett jelenbe a holland aranykor eszményített világát. Holland zsánereinek látszólag súlytalan, negédes világa bizonyos tekintetben az életmű kulcsát nyújtja számunkra. Stiláris átemeléseiben ölt testet legtisztábban Csók képalkotásának szerepjátszó karaktere. Innen szemlélve a sárközi és sokác népéletképekfelszabadulnak a hiteles etnográfiai leírás kényszere alól, és felfedik tényleges arculatukat, amely lényegét tekintve azonos a holland enteriőrök világával. Minden megelőző„aranykor"gondosan egybehordott gyűjteménye, álmok, vágyképek gyermeki világa ez, amelyet nem zavar meg sem nélkülözés, sem fájdalom. A holland nő és a sokác varró asszony szerepképei egy ponton személyessé válnak. Az 1918- ban festett Züzü a tükör előtt színtere a Csók-család új otthona, a budai Hunfalvy-villa.133 (IV.41.) A környék különösen kedves volt a festő számára, hiszen a közelben volt a Toldy gimnázium, ahol gyermekként meghatározó éveket töltött. A ház rózsakertje, üvegezett verandája és az onnan nyíló, lenyűgöző panoráma számos művét ihlette. Az 1918-ban készült Kilátás a rózsák közül (kát. 96.) hátterében feltűnik a Batthyány téri Szent Ferenc-templom tornya és a Vásár-IV.45. IV.43. Pasziánsz, 1907 (mgt.) IV.44. Nő enteriőrben sárga függöny előtt, 1910 körül [kát.32.] IV.45. Nő kertben, 1919 (mgt.)
