Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)

Variációk - Révész Emese: Variációk Árkádiára - Változatok, kreatív átiratok, átfordítások Csók István festészetében

VARIÁCIÓK / IV. RÉVÉSZ EMESE: VARIÁCIÓK ÁRKÁDIÁRA 65 baba is. (kát. 62.) A párizsi művésziét kozmopolita életérzését megélő festő a különféle„kulturális szimbólumok" társítását ez idő tájt másutt is alkalmazta. Az 1910 körül készült Züzü első sétája (kát. 67.) festményen a„parisienne"jelmezébe bújt anyával szemközt egy sokác viseletbe öltözött lány tolja a babakocsit a Duna-partján. A jelenet aligha valóságból ellesett mozzanat, sokkal inkább a festő számára abszolút értéket jelentő létmódok (nagyvárosi, paraszti, gyermeki) szim­bolikus összegzése. Hasonló jelképes értelemben jelent meg a városi nő és vidéki asszony kettős szerepe a KÉVE körében, Tichy Gyula munkáin. Keresztezések, átfordítások Igazán termékennyé a Szénagyűjtők és a Pihenő sokácok ötvözetéből alkotott „keresztezések" váltak. A két kompozíció látszólag eltérő felhangjai itt akadálymentesen váltak ismét eggyé. A pihenő sokác lányok szomszédságában már 1910 körül feltűnt a Szénagyú/fő/c férfialakja, ám belépése a színtérre mentes a frivolitástól, és zárkózott alakja minden kapcsolatot nélkülöz kör­nyezetével. A lányok ruhája egyre tüzesebben izzik, némelyik 1910 körül festett változaton már a tulipános láda áradó ornamensei terítik be hímzett kötényüket. Zavarba ejtő felkavarása ez a Szénagyűjtők puritán érzelemmentességének: a fizikai munka fáradtságától álomba merült lány­alak egyszerre csak kitárulkozik, felkínálva ifjonti bájait a legénynek. Csók saját korábbi kom­pozícióinak figuráiból kompilálta újabb képeit, játékos montázsaiban szabad átjárást engedve hőseinek. Citátumai vándorlásuk során elvesztik korábbi helyi értéküket, egykori jelentésük elhalványul, így pusztán mint festői motívumoknak, mint elvont szín- és formaelemeknek van jelentőségük. A korai mohácsi képek egyikén hímző sokác lány jelenik meg.117 (IV.37.) A motívum márCsók müncheni éveiben feltűnt egy szénrajzon, amely az 1887-es eperjesi Segítség-albumban látott napvilágot.1'8 (XIII.1.) Az 1905-ben festett kompozíción a lány munkáját megszakítva fordul fe­lénk, komoly tekintetében nyoma sincs társai kacérságának. A paraszti szobabelsőt a művész nagy gonddal rajzolta meg, etnográfiai alapossággal számba véve annak tárgyvilágát, a rámás tükröt övező kicsiny képeket, a fali polcon sorakozó kerámiákat. Csók elbeszélése szerint egy­szerűségében is otthonos hajlék ez, amely minden zugában szorgos női kezek munkáját őrzi. A mélyen beugró ablakokból beszűrődő fények mindemellett bravúros festői játékra adnak módot, finom valőrökkel érzékeltetve a félhomályos szoba tündéri fényjátékait. A varrás-hímzés a 17. század óta gyakori témája az európai zsánerfestészetnek, s majd ennek nyomán a 19. szá­zadi realizmus idején lett újra népszerű.119 A hímzés koncentrált figyelmet, kézügyességet és némi dekoratív készséget igénylő tevékenységében számos női erény összegződött, amely ilyenformán az otthonhoz és házimunkához kötött hagyományos női szerep egyik szimbolikus megjelenítőjeként kapott új értelmet a századfordulón. Ettől a moralizáló tartalomtól fosztja meg Csók saját kompozícióját egy valamivel később festett változatán.120 A Sokác lány cseresznyével viseletében, felénk forduló mozdulatában a főalak azonos marad, de környezetéből eltűnnek a munkára utaló eszközök. Ölében cseresznyével teli tálkát tart, mögötte tulipános láda, tetején sárközi babával, míg felette a falat faragott ke­retes, festett rámájú tükör díszíti, polcán festett bokályok sorakoznak. Kompilációja azért különösen meghökkentő, mert fittyet hány a néprajzi hitelességre azzal, hogy a sokác ente­riőrbe sárközi tárgyakat helyez. Vélhetően olyan közönség számára készült, amely érdektelen e részletek iránt, mivel az ábrázolástól nem tárgyi hitelességet, hanem a népélethez kötődő ideálok találó összegzését várja. A makulátlan szépségű fiatal lány kacér pillantással kínálja nézőjét a piros, ropogós cseresznyéből. A mögötte megjelenő paraszti tárgyak csupán a jele­net egyszerre népies, ugyanakkor festőileg dekoratív jellegét hivatottak megerősíteni. A da­­tálatlan variáció keletkezése a húszas évekre tehető, arra az időszakra, amikor Csók festészete mind jobban idomult a műkereskedelmi elvárásokhoz. Az ekkor már emblematikus tulipános láda és a hozzá társított pajzán lányka nemzeti jelleg és frivolitás piacilag ígéretes elegyét hozta létre. IV. 3 7. IV.38. IV.39. IV.37. Varró sokác lány, 1905 (lappang) IV.38. Varró sokác lány konyhában, 1910 körül (lappang) IV.39. Varró sokác lány, 1920 körül [kát. 51.]

Next

/
Thumbnails
Contents