Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Variációk - Révész Emese: Variációk Árkádiára - Változatok, kreatív átiratok, átfordítások Csók István festészetében
VARIÁCIÓK RÉVÉSZ EMESE: VARIÁCIÓK ÁRKÁDIÁRA fülledt erotikáját megidéző, hívogatóan hivalkodó módon. Gyaníthatóan a jelenet kétértelmű frivolitása tette oly vonzóvá a kompozíciót, hogy az ezt követő években Csók számos variációját festette meg. A sokác téma 1905 körüli megjelenésével párhuzamosan Csók kísérletet tett a téma szimbolista értelmezésére. Az önmaguk szépségébe feledkező cicomás lányok alakja kezdettől fogva magába foglalta a„vanitatum vanitas” szimbolikus jelentéskörét. Az önmagát tükörben szemlélő mellékfigura főalakká lép elő a Tükör előtt kompozíciójában.50 (IV. 18.) A motívum hangsúlyos felbukkanása párhuzamos azzal, ahogy a tükör a festő önarcképével a Müteremsarok címűn is kulcsfontosságúvá válik. (kát. 3.) A téma szimbolikus jelentéstartalmainak kibontására tett kísérletet Csók az Új kötény kompozícióján is, ahol az ünneplőben pompázó lányok mögött a szépség múlandóságára intő öregasszony arcvonásai sejlenek fel a sötétből.51 (IV.19.) A félhomályból felizzó színek intenzív együttesével Csók talán itt került legközelebb Edouard Manet és Ignacio Zuloaga festészetéhez. Manet, Goya inspirációjára, a mayák egzotikus figuráit írta át kortársi környezetbe.52 (IV.20.) Zuloagát pedig éppen a kortárs kritika tartotta Csók etnográfiai ihletésű képeihez a legközelebb állónak.53 A Pihenő sokácok közismertségét növelte, hogy a Jövendő című folyóirat 1906-ban közölte a festmény „Herbst műintézetében készült" kiváló színes reprodukcióját.54 (IV. 14.) A Lázár Béla Modem Művészetének örökébe lépő folyóirat a nemzeti irányú modernizmus mellett szállt síkra, Csók Pihenő sokácok képei pedig az egykorú megítélés szerint kiválóan reprezentálták e törekvéseket. (kát. 53-54.) A változatok egy része megtartotta a három figura elrendezését, csak a zárt erdőbelsőt nyitotta meg egy nagyobb távlatú falusi látkép felé.55 Már nem sokkal az első változat elkészülése után felbukkantak a két- vagy egyalakosra redukált kompozíciók, néhol csak a szélen ülő, magát tükörben szemlélő lányalakkal, másutt egyedül a heverő figurával.56 A pihenők ernyedt, önmagába feledkező létmódja, érzéki, gondtalan tétlenségük kiválóan illeszkedett Csók István festői világába. 1907-ben a művész a téma újabb változatát festette meg, melynek klasszikusan kimért arányrendje egyenlő távolságra esik a Szénagyűjtők puritanizmusától és a Pihenő sokácok etnografikus orientalizmusától. Az Aratáskon Csók a Könyves Kálmán Szalon tavaszi tárlatán, majd a Műcsarnok téli kiállításán is bemutatta.57 (IV.9.) Afalu határában, a szénaboglya tövében heverő fiatal sokác lányok együttese akadémikus módon alkot zárt formai egységet, harmóniájuk, mozdulataik összhangzata antik-reneszánsz erdei nimfák árkádikus nyugalmát idézi meg. A kompozíció ennek ellenére nem vált népszerűvé, a lappangó, eredeti mű színvilágát csak egyetlen késői változat őrzi.58 (kát. 55.) A nemzeti modernizmus programja: a Tulipános láda Minden ígéretes sikere ellenére, Csók igyekezett elkerülni az„etnografikus festészet"csapdáit, hiszen a népélet árkádikus harmóniáját csupán keskeny határvonal választotta el a sekélyes idilltől. Nyitottsága a modern festői kísérletek felé (egy időre) megóvta attól, hogy a műpiac szolgálatába állítsa sokác lányai szépségét. A párizsi közönség érdeklődése az„egzotikus"keleteurópai népélet iránt újabb népi zsánerek festésére ösztönözte őt, aki nem csak témaválasztásában, hanem oldott, színpompás festői stílusa révén is igyekezett igazodni az új divatokhoz. Ezt az elmozdulást jelzi, hogy korábbi figurális zsánerképei után az elmélyültebb szín- és formatanulmányokra módot nyújtó csendélet műfaja felé fordult. Néhány korábbi csendélete színpompás virágcsokrokra szorítkozott. 1908-tól azonban az eddig csupán a népi enteriőrök kísérő motívumaiként megjelenő népi tárgyak kaptak főszerepet. Ebben az esztendőben készült akvarelltanulmányán hímzett térítőre helyezett, festett sárközi kerámiákat komponált egységbe.59 (IV.21.) Ezzel párhuzamosan állította ki első nagyobb szabású népies (sárközi) tárgyakból alkotott csendéletét is: 1908 januárjában a MIÉNK első tárlatán, majd ősszel a párizsi Őszi Szalonon.60 A bemutató kiemelt helyszínei pontosan jelezték, hogy Csók István kitüntetett figyelmet szánt új munkájának, amelyet a beszédes Magyar csendélet (Párizsban: „Nature morte hongroise”) címmel látott el. Tudatos építkezését jelezte, hogy egy esztendővel később a MIÉNK második, IV.20. IV. 18. Tükör előtt, 1905 körül (lappang) IV. 19. Új kötény (Sokác lányok idős asszonnyal), 1906 (mgt.) IV.20. Francisco Goya: Mayák az erkélyen, 1808-1812
