Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Variációk - Révész Emese: Variációk Árkádiára - Változatok, kreatív átiratok, átfordítások Csók István festészetében
VARIÁCIÓK / IV. RÉVÉSZ EMESE: VARIÁCIÓK ÁRKÁDIÁRA 55 a mezei munkát a lét teljességének nosztalgikus melankóliája járja át.15 (IV.5.) Csók műve a rurális életforma dicsérete, hibátlan szépségű gyermeklányai a pasztorálék antik hagyományait modernizáló árkádikus vidék lakói. „Azok a jámbor parasztemberek és leányok, kiket képeiken szemléltetnek, sok rokonvonással bennük a naiv apostoli élet névtelen hőseivel, oly emberek, kik úgy adják magukat mint amilyenek, kiket nem zavarnak úgy szenvedélyek s életök nyugodt mint csöndes tengerek tükre"-összegezte Lyka Károly az 1890-es müncheni Szalon naturalista népéletképeinek alaphangulatát.'6 A Szénagyűjtők melankolikus nosztalgiája egyébiránt a nyolcvanas évek naturalizmusától sem volt idegen, amelyben a hagyományos paraszti élet gyakorta az elveszett múlt, letűnt tradíció metaforájaként jelent meg.17 Mikor Lyka Károly 1891-ben az aktuális művészeti irányokról írott összefoglalójában a realizmus és naturalizmus fogalmának kettéválasztására tett kísérletet, az előbbit szociálisan felelős festői magatartásként definiálta, míg az utóbbihoz a hűvös megfigyelést, analitikus leírást társította.18 Szempontjait elfogadva a Szénagyűjtők éppen minden elbeszélő, cselekményes elem kiiktatása révén érte el azt a puritán hangnemet, ami a művet kora naturalizmusával rokonította. Csókfelemás naturalizmusa technikailag naprakészen követte naturalista kortársaiét. Aprólékos megfigyelések sorából kibontakozó, árnyékmentes festésmódjában a hetvenes-nyolcvanas évek radikális naturalizmusának tanítványa, Jules Bastien-Lepage, Léon-Augustine Lhermitte és Julien Dupré mezei életképeinek örököse lett. A Szénagyűjtők (az Úrvacsora és a Krumplitisztogatók kíséretében) első ízben itthon, a Műcsarnok téli tárlatán került közönség elé. Első méltatok Szana Tamás és Prém József éppen a szabad ég alatt, napsütésben megjelenő figurák fényteli festésmódját emelték ki.19 Szana azt is megemlítette, hogy a kép árnyék nélküli festésmódja még a tárlatot megtekintő uralkodónak is feltűnt. Úgyszintén újszerű festésmódját, a valőrökkel való térképzés akadémikus gyakorlatának elutasítását állította pellengérre a Borsszem Jankó karikatúrája.20 (IV.8.) A Szénagyűjtők a kivitelezés módjában is a francia naturalisták követője, hiszen a kép müncheni kidolgozásához felhasználja a kompozíció egészét rögzítő, otthon készült fotót. Később, őcsényi tartózkodása alatt is készített modelIfotókat, az etnográfiai fénykép hagyományait követő egész alakos viseletképet, valamint az összetett fejdíszt megörökítő felvételt. A Mézevők című képhez szintén fennmaradt egy helyszínen készített modellfotó.21 (IV.12-13.) A fotóhasználat a kortárs naturalisták körében különösen elterjedt volt, Csók másik mintaképe, Dagnan-Bouveret breton zsánereit kivitelezte a helyszínen készült modellfotók nyomán.22 A fotográfia új technikai eljárásai egyúttal a naturalizmus festésmódjára is befolyással voltak; tűéles részlettanulmányai, a teleobjektív„hűvös tekintete"az irodalmi„impassibilité"távolságtartó közönyének festészeti átfordításában nyújtott segítséget.23 A belga vagy francia naturalizmus radikális ága, a vidéki nép leleplező erejű, szociálisan érzékeny ábrázolásának itthon még jó ideig nem volt követője.24 Korai népéletképein Csók a vidéki parasztságról azt a pietással telt létmódot formálta képpé, amit a lelki megnyugvásra vágyó városi polgárság keresett benne. A Szénagyűjtők ennek ellenére jó ideig csak ritkán került nyilvánosság elé, művészettörténeti kanonizációja csak azt követően kezdődött meg, hogy 1950-ben Kosztolányi Kann Gyula örököseinek ajándékaként közgyűjteménybe került.25Talán e hosszan tartó elszigeteltségnek köszönhető, hogy Csók később, változatok formájában új életre keltette művét. Sárköz: a nemzeti jelleg hordozója Az első naturalista képek elsöprő sikere után Csók István szimbolista kompozíciók sorával próbálkozott, de a filozofikus mondandóval megterhelt vásznak erősen megosztották a közönséget, s nem hoztak egyértelmű elismerést. A Melancholia és a „Szabadíts meg a gonosztól"{Diadalmas Krisztus) önkezű megsemmisítése csak tünete volt e belső vívódásokkal és kudarcokkal teli esztendőknek. Alkotói válságából az tűnt kiútnak, ha újra visszatér a korábbi elismeréseket hozó népi zsánerekhez. 1900 májusában még arról szóltak a híradások, hogy ismét Nagybányán IV.9. IV.7. Jendrassik Jenő: Szénagyűjtők, 1890 (repr. Magyar Szalon, 1890) IV.8. Linek Lajos karikatúrája (repr. Borsszem Jankó, 1890) IV.9. Aratáskor, 1907 (repr. Vasárnapi Újság, 1907; lappang)
