Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
A kiállítás - Keserű Katalin: Csók István - A Bálványok és démonok című életmű-kiállatás megnyitóbeszéde (Székesfehérvár, Csók István Képtár, 2011. április 16.)
A KIÁLLÍTÁS / XXIV. KESERŰ KATALIN: A BÁLVÁNYOK ÉS DÉMONOK CÍMŰ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁS MEG E S Z É D E 429 N Y I T Ó B magát és művészetét, rámutatva - a tónusból kiemelkedő színeivel, melyekkel a népviseletet jellemezte - színeinek, saját festői nyelvének gyökerére, a népművészetre és az ornamentikára. A triptichont a szocialista Magyarország első éveiben nagyra becsülték, Kossuth-díjat kapott érte. Akkoriban Csók képeit mindenütt népszerűsítették, s népszerűek is voltak. Aztán alakja mintha eltűnt volna a köztudatból, hiszen a vasfüggönnyel elzárt Magyarországon a magyar művészetnek inkább azon alkotói váltak titkos példává, akik a„nyugat" művészetébe akadálytalanabbul, azaz hazai problematika nélkül illeszthetőek. így a „magyar stílus" kérdése is háttérbe szorult. Csók István mai kiállításán egyaránt értékelhetjük az európaiságot és a magyarságot, elsősorban egyéni leleménnyel megteremtett egységüket a festészetben, magának a festészetnek Csók művészetében született új minőségeit. A kiállítás idő- és tematikus rendben sorakoztatja fel az életművet, a tudományos kutatás terén felfedezésszámba menő új képcsoportok kialakításával (például a keleti hatásokat felvonultató Nirvána, kát. 38.), melyekhez olykor - ugyancsak felfedezésnek számító tárgycsoportok is tartoznak (Csók keleti bútorai és tárgyai a Kelet-ázsiai Múzeumból), köszönhetően a kutatás alaposságának és széles körű voltának. Ezzel Csók legsajátabb problematikája: a színre/ornamensre alapozott művészet összetalálkozott egy ezen nyugvó, távoli kultúrával is, s így festészete a különböző kultúrák tárgyait egyaránt művészetként értékelő, azok szemléletét ötvöző kortársainak gondolkodásával egyezett, akik a valóban egyetemes művészetfelfogást kezdeményezték Európában (Der Blaue Reiter Almanach, 1912). A más enteriőrökkel és tárgyakkal is látványossá alakított tárlat a székesfehérvári múzeumok híres kiállításainak sorába illeszkedik, szemléleti újdonságaival meg is újítva ezt a hagyományt. Köszönet illeti ezért a kurátorokat, a Szent István Király Múzeum és a Városi képtár - Deák Gyűjtemény munkatársait és mindazokat a külföldi és hazai, intézményi és magángyűjtőket, akik kölcsönzésükkel hozzájárultak e művészettörténeti szálakat szétbogozó és újra összefűző tárlat teljességéhez a Csók István nevét viselő Képtárban. 11962 Cece 21910.jan.3„ Farkas 1957.51. 31910. febr. 23., Farkas 1957.52. 4 Csók írta Lázár Bélához a magyar stílusról: „most még csak eszme". Farkas 1957.53. 5 Fülep 1971. Előszó; Füleppel való kapcsolatáról Id. Csók 1990.156-158. 6 Levele Lázár Bélához. Farkas 1957.52. 7 Farkas 1957.45. 81915. jún. 15., Farkas 1957.55. 9 Levele Lázár Bélához: 1915. jún. 15., Farkas 1957. 55.; Egyébként az enteriőrt és utca- vagy tájképet válaszfallal elkülönítő, egyúttal egybe is vonó képtípus ismert. 10 Farkas 1957.7.
