Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Elágazások - Jeffrey Taylor: Művészviták és csoportosulások a századfordulón Csók István és a modern magyar műkereskedelem
416 ELÁGAZÁSOK / XXII. JEFFREY TAYLOR: MŰVÉSZVITÁK ÉS CSOPORTOSULÁSOK A SZÁZADFORDULÓN XXII.9. Pályafutása során Csók nem volt hajlandó egyik térfélen sem letenni a voksát a két versengő szalon között, és előfordult, hogy ugyanabban az évben mind a kettőben kiállított. Ezenkívül a 20. század hajnalán Budapesten megjelenő összes magánintézménynél is kísérletezett művei szerepeltetésével. Ekkoriban a vállalkozó-műkereskedők új típusa volt megjelenőben, akik egyegy galériához kötődtek, amelyek sokkal jelentősebb szerepet vállaltak alkotóik művészetének értelmezésében és népszerűsítésében és a művek esztétikai kontextualizálásában. Az 1903-ban megnyitott Könyves Kálmán Szalon valóban megérdemli, hogy az első állandó, stabil műkereskedésként utaljunk rá. A Könyves Kálmán szerepe, mint kortárs művészeti kiállítóhely igazából alaptevékenységéből, a grafikai reprodukciók nyomtatásából nőtt ki. Új Nagymező utcai galériájuk elsőrendű kiállítóhelynek bizonyult, amilyen színvonalat addig egyetlen szereplő sem ütött mega magánszférában. Csók maga is részt vett a galéria nyitókiállításán 1903-ban, és gyakorta adott be műveket az intézmény gyűjteményes kiállításaira. Csók István alkotásai egy másik helyszínen is megjelentek: a rövid életű Uránia Galériában, amely a Királyi bérházban kapott helyet a korabeli műkereskedelem központjának számító Ferenciek terén. Ez az intézmény egyszerre törekedett arra, hogy lakberendezési tárgyakkal s egyúttal modern művészettel is foglalkozzon. Az Uránia részvénytársasággá alakulása azt mutatta, hogy a műkereskedelem nyereségességéről szóló állításokban olyanok is bízni kezdtek, akik hajlandóak voltak a pénzüket ilyen jellegű vállalkozásba fektetni. Az egyéni és csoportos kiállításokon kívül az intézmény tavaszi gyűjteményes kiállításokat is kezdett rendezni, amelyeken nagy számban szerepelteka MIÉNK tagjai, köztük Va szary, Fényes, Magyar-Mannheimer és Csók. Amikor Rózsa Miklós ambiciózus új vállalkozása, a Művészház az összeomlás szélén vergődött, miután szűk egy év után kirakták eredeti helyszínéről, a Váci utcai Philanthia Teremből, rövid távon az Erzsébetvárosi Kaszinóban talált otthonra. Az intézmény következő gyűjteményes kiállítása idején, amely ismét az egalitáriánus/proletár tendenciának tett gesztus volt a galéria általános koncepcióján belül, a Művészház Téli Szalonjáról valamiféle ellenszalonként írt a sajtó, mivel a Szalon egyik részét a Visszautasítottak Szalonjaként emlegették, ahol a Műcsarnokból kizsűrizett alkotásokat mutatták be. Amint azonban erre a kritikusok rámutattak, a kiállításnak csak elenyésző részét képezték a visszautasított művek, és valójában a többségüket a Művészház saját zsűrije válogatta, amelynek tagjai Ferenczy, Szinyei-Merse, Rippl-Rónai, Kernstok és Csók voltak. Csók ismét képes volt egy következő, küszködő művészgenerációnak és kiállítási helyüknek kölcsönzött presztízsével és tekintélyével elérni, hogy a Művészház ebben a létét fenyegető válságban támogatókra találjon. Részt vett továbbá két legfontosabb kiállításukban is: az 1910-es impresszionista kiállításon, amelyen kanonikus francia impresszionista műveket mutattak be a még formálódó magyar impresszionista kánonnal párhuzamosan, amelybe beletartozott Csók is. Az intézmény utolsó nagy gyűjteményes kiállításán is részt vett, amellyel a Művészház állandó - igazából rövid életet megélt - otthonát avatták fel. BárCsók István számtalan helyszínen és intézményben állított ki pályája során, egyre jobban kezdett kötődni régi barátjának, Ernst Lajosnak a múzeumához. Kapcsolatuk a Nemzeti Szalon irányításáért 1900-ban folytatott harc során formálódott, és a 20. század ezt követő évtizedeiben továbbfejlődött. 1915-ben Ernst már rendszeresen és nagy számban mutatta be Csók munkáit: egyszerre 15-20 alkotást is, szinte minden évben. Csók majdnem minden műkereskedelmi modellt kipróbált, amely felbukkant a századforduló pesti műpiacán. S amikor ezek az intézmények válságba kerültek és valamiféle új formáció született a csaták eredményeként, úgy tűnik, Csók mindig az események középpontjában volt. XXII.9. A Művészház tervezett palotájának lépcsőháza, 1913
