Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Elágazások - Jeffrey Taylor: Művészviták és csoportosulások a századfordulón Csók István és a modern magyar műkereskedelem
ELÁGAZÁSOK / XXII. JEFFREY TAYLOR: MŰVÉSZVITÁK ÉS CSOPORTOSULÁSOK A SZÁZADFORDULÓN 413 1686-ban című hatalmas vásznat), Mourey a következőképpen ír:„Az életnek teljes hiánya jellemzi ezt a három vásznat. Az alakok mintha viaszbábuk volnának. [...] Borzasztóan fagyos, száraz, komor és konvencionális. Valóban a középszerűségig [...] hivatalos."29 Általában véve lekicsinylőén nyilatkozik az OMKT köréhez tartozó művészekről: Eisenhut Ferencről, Pállik Béláról, Karlovszky Bertalanról, Vaszary Jánosról és Kelety Gusztávról. Szinte kizárólag a Nemzeti Szalon művészeit dicséri: Szinyei Merse Pált, Kacziány Ödönt, Székely Bertalant, Katona Nándort, Fényes Adolfot - és különösen Szikszayt. Róla így ír:„[...] lágy tónusokban és kiváló finomságban van megfestve [...] Egy álom az érző természetről, egy kissé [...] elegikus is [...]. Finomságot, őszinteséget, delikát fölfogást látok benne, amely tulajdonságok egy eredeti egyéniséget ígérnek a magyar művészetnek."30 A Hock, Szikszay, Kézdi-Kovács és Mourey által ily módon gondosan megkomponált propagandába azonban hiba csúszott. Nem számoltak azzal, hogy László Fülöp megkapja majd a Nemzeti Szalon tiszteletbeli elnökének tisztét, és cikkben közvetlenül bírálták őt, X///. Leó pápa portréja című művéről pedig ezt írta Mourey:„[...j a hivatalos festészetnek mintaképe, ahol csak az arcnak külsőségeit látjuk, a beállított modellt, de a lelket hiába keressük."31 A Pesti Hírlap cikke azonnali felhördüléshez vezetett a budapesti művészeti berkekben. Mindjárt fölmerült a gyanú, hogy a cikk mögött Hock és védence, Szikszay állnak, és hogy az írás kimondottan azzal a céllal került be a lapba, hogy ők ketten egy nagyra becsült külföldi műkritikus tekintélye mögé bújva szólhassanak. A cikk azokkal az új, nagybányai tehetségekkel (Ferenczy, Iványi-Grünwald és Csók) szemben is ellenségesen viselkedett, akik nem voltak hajlandók Hollósyt a Nemzeti Szalonba követni - pusztán úgy, hogy szót sem ejtett róluk és műveikről. Ezt nem lehetett másként értelmezni, mint szándékos mellőzést, hiszen mind a hárman nyertek érmeket, ráadásul Csók I. osztályú aranyérmet kapott az Úrvacsoráért.32 Újabb botrány tört ki, amikor világossá vált, hogy ez a Nemzeti Szalonbeli, rendkívül professzionális nemzetközi kiállítás alig titkolt kísérlet volt Mourey új művészcsoportjának, a Société Nouvelle de Peintres et de Sculpteurs33 népszerűsítésére, és Mourey 30%-os haszonban részesült az eladásokból.34 A katalógusban megjelenő nevek a hivatalos szalon akadémiai festészetének „Ki kicsodája" is lehetett volna: Jules Breton, Tony Robert-Fleurry, Jean-Léon Gérôme. Egyetlen impresszionista, de a posztimpresszionizmus egyetlen irányzatának képviselője sem szerepelt közöttük. A kiállított művek közé ékelve ott szerepelt Hock kedvenc magyar művészeinek kiválasztott csoportja: Kacziány Ödön, Rubovics Márk, Katona Nándor és természetesen Szikszay. Összesen tizenhárom magyar művészt tartottak érdemesnek arra, hogy nagy francia kortársaikkal együtt mutatkozhassanak meg.35 A Nemzeti Szalon számtalan azon tagjából ítélve, akiket kizártak ebből a példátlanul fontos kiállításból, a Nemzeti Szalon tagságának joggal tűnhetett úgy, hogy Hock és Szikszay újraélesztették az OMKT hajlamát a klikkek pártolására és a „protectiora". A Nemzetközi Kiállítás, amelyet a Hock által elért legnagyobb eredményként akartak ünnepelni, és amely a Nemzeti Szalont volt hivatva a Műcsarnok valódi versenytársává emelni, botrányos körülmények között nyílt meg, ami teljes összeomlással fenyegette az intézményt. A Nemzeti Szalon a néhény héttel ezt követő tavaszi közgyűlésén Hockot eltávolították, és ebben Csók István kulcsszerepet játszott. Csókban mélyen gyökerezett a Hock és tábora elleni ellenszenv. Meg volt róla győződve, hogy Hocknak nem sok fogalma van a művészetről.36 Hock első számú műkritikusa, Kézdi-Kovács László kritikával illette Csók munkáját az első Nagybánya-kiállítás alkalmával.37 Maga Hock is rendkívül szűkén mérte a dicséretet, ráadásul megjegyezte:„egyik enteriőr régi hollandus allűrökkel van megfestve, s Mierisnek, a legjobb miniatüristának a modorát utánozza. Csakhogy az a kezeket jobban megrajzolta, és a színei nem porcelánhatásúak [,..]."38 Szikszay nyilvánvalóan a párizsi vetélkedés miatt igyekezett átnézni rajta, és Mourey cikke sem említette Csók I. osztályú aranyérmét. 1900 novemberében Csók már azon munkálkodott, hogyan lehet a nagybányaiakat egy csoportként kiállítani úgy, hogy Hockot megkerüljék.39 Azon a gyűlésen, amelyen Hockot leváltották, a Nemzeti Szalon egyik új alelnökének Csókot választották meg. Ráadásul az új elnök, Ernst Lajos kimondottan azzal bízta őt XXII.6. XXII.6. Vaszary János: A Nemzeti Szalon kiállításának plakátja, 1907
