Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)

Impressziók - Révész Emese: Változatok a "Nagy Semmi"-ra. Csók István Balaton-képei

384

IMPRESSZIÓK / XX RÉVÉSZ EMESE: VÁLTOZATOK A „NAGY SEMMI "-RE

XX.3.

XX.2. Mészöly Géza: A Balaton partja Akarattyánál, 1885 (MNG)

XX.3. Molnár József: Aligai szakadék, 1895 körül (mgt.)

az ugyancsak Fejér megyei születésű Mészöly Géza a tájék legjobb ismerői közé tartozott (XX.2.), de mellette a partszakasz szelídebb arculatát festetteTölgyessy Artúr, Aggházy Gyula vagy Nádler Róbert.

A művész Párizsból való hazatelepülését követően rendszeresen megörökítette a Balatont, első ilyen tárgyú képét 1911 -ben állította ki.7 A fürdőhely ideális nyaralási lehetőséget nyújtott a kisgyermekes család számára. Csók pedig ettől kezdve évente egy-két új műalkotáson adta vissza a környező táj szépségét. 1911-ben készített, legkorábbról ismert balatoni festményei jellemzően magas nézőpontú, nagy távlatú látképek, amelyekben az előtér nagyobb részét még a növényekkel borított partszakasz foglalja el. (kát. 112.) Balatoni képeiből - és azokkal párhuzamosan festett strandjeleneteiből - nagyobb válogatást Csók 1915-ben és 1917-ben az Ernst Múzeumban megrendezett csoportkiállításain mutatott be.8 Az utóbbi tárlat különlegessége volt, hogy tájképei együtt szerepeltek Szinyei Merse Pál Balaton-képeivel.

Csók „örömfestészete", tiszta színproblémákba merülő impresszionizmusa a háborús évek üdítő jelensége volt. Töretlen optimizmusát csodálta benne a Művészet tárlatszemlézője, Bálint Aladár a Nyugat lapjain, vagy Lázár Béla a kiállítás bevezetőjében:„Később a víz maga is megkapta képzeletét, a napfényjátéka a víztükörén, a lemenő és felkelő nap, s a délelőtti napsütés, amint végig fekszik a sekély parti vízen, mely ki-kicsap a sárgás agyagos talajra, hogy mélységet nyerve tükrözze vissza a kék eget, a színes felhőt. Merőben színhangulat Csók Balatonja, a változó színálmok, ragyogó fénybe omolva."9

A balatoni tájak sorozata a húszas években terebélyesedett pompás ciklussá. Csók az Ernst Múzeum 1928-as csoportkiállításán 11, majd 1935-ös jubileumi tárlatán már 37 balatoni tájképét mutatta be. Ekkor már a műértők is átgondolt ciklusként értékelték e tájképeket, Csók személyében pedig a Balaton egyik legértőbb festőjét ünnepelték. Mindez egybeesett a Balaton Trianont követő politikai és gazdasági-turisztikai felértékelésével. A határok lezárulásával a Monarchia keretei között megszokott tengerparti célpontokat hazai nyaralóhelyek propagálása váltotta fel. A Balaton új méltatói a tó Európa-szerte páratlan természeti adottságait nemzeti kincsként magasztalták fel:„mégis a Balaton volt és maradt mindig hű fia ennek a megtépett darab földnek, ez a legmagyarabb vize csonka Magyarországnak"- írta Déry Béla 1922-ben.10 A korszak írói szívesen ruházták fel a Balatont a nemzeti karakter vonásaival. Schöpflin Aladár egy 1941-es körkérdésre válaszolva így fogalmazott: „A Balaton egészen más, mint a többi tava a világnak. Magyar tó: a partja mindenfelől nézve magyar táj, egyszerre van meg benne a romantika és a realitás, a magyar ember nyugalma és hirtelen felfortyanása, a magyar lélek finomsága és gyöngédsége, a magyar erő és lágyság."1'

E program jegyében működött az 1920-ban alakult Balatoni Társaság, amelynek fő célja a tó természeti és művészeti kincseinek megőrzése, bemutatása volt, ezen belül az alkotóművészek ösztönzése a táj és lakói méltó megörökítésére. E jelentős alkotóerőket mozgósító civil szerveződés elnöki teendőit haláláig, 1931-ig Wlassics Tibor látta el, védnökei között pedig-egyedüli festőként - kezdettől fogva ott volt Csók István. Kettejük kapcsolata jóval korábbra nyúlik vissza: a miniszteri tanácsos (és költő, író) alakjáról festett portréjáért Csók 1911 -ben elnyerte az állami nagy aranyérmet.'2 (I.25.) Pár esztendővel később megnyílt életmütárlatáról Wlassics írt ismertetőta BudapestiH/V/opban.,3„Viszonzásul"Csóka költőként is ismert miniszteri tanácsos 1916- ban Világok tusáján... címmel megjelent legújabb verseskötetének borítóját tervezte meg.14 Mindezek ismeretében érthető, hogy az elnöki teendőket ellátó Wlassics a Balatoni Társaság művész véd nőkéül Csókot kérte fel. A Társaság első kiállítását követően 17-féle (!) díjat osztottak ki a 60 kiállító művész között. Glatz Oszkár, Iványi-Grünwald Béla, Rudnay Gyula és Nagy Sándor mellett Csók is tagja volt a zsűrinek.15 A Balatoni Társaság működése a régió hazai és külföldi népszerűsítését is célul tűzte ki. Csók tudatosan vállalta a tájék dicséretének misszióját. A háború után a hazai kultúrpolitika által kiemelten kezelt külföldi magyar reprezentatív tárlatokon gyakran szerepeltek Balaton-képei, amelyek esztétikai minőségükön túl a tó külföldi propagandáját is szolgálták.16