Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Pályakép - Molnár Eszter Edina: Csók István retrospektív alkotói imászépítése. Önéletírás az útkeresés éveiről
PÁLYAKÉP / II. MOLNÁR ESZTER EDINA: CSÓK ISTVÁN RETROSPEKTÍV ALKOTÓI IMÁZSÉPÍTÉSE 33 siker elmaradása lehet. Csók szavaival élve: a„fiatalság mámoros, mohó lelkesültségét"a„kijózanító balsikerek, a gáncsotvető nyomorult irigység" oszlatták el. Pályájának egyik töréseként éppen a Báthory-kép kudarcát nevezi meg. Egyelőre azonban a hőn áhított utolsó Munkácsy-díj elnyeréséért fáradozik. Ezúttal sem az anyagi vonzata miatt vágyott a győzelemre, sokkal inkább elvi kérdésről volt szó. A mestert látszólag kerülte ugyan, hiába éltek olykor egy városban, csak ritkán kerültek egy társaságba. Valójában - magyarázata szerint - szégyellt kezdőként a neves festő elé kerülni, viszont, ha előzetesen bizonyítana, végre odaállhatna az ünnepelt pályatárs elé. A Szénagyűjtők (kát. 9.) azonban sehogyan sem sikerült, s más igazán lelkesítő képtárgyat nem talált. Végül a téma lelte meg a festőt. Részt vett az istentisztelet keretében az úrvacsoraosztáson az egresi református templomban, s mivel már gyermekkora óta nem volt része hasonló élményben, meglepetésként érte az átszellemült hangulat: „Hová lett az én csúfondáros kedvem? Hová a profán érzés, mulatni ott, ahol mások a legmagasztosabb vágyban emelik szemeiket Istenhez?"26 S már ekkor szőtte grandiózus terveit:„Nem tudtam számot adni magamnak az érzéseimről, de azt már tudtam, mi lesz az, amivel igazán meg fogom hódítani a világot! Ami engem magamat is meghódított, az Úrvacsoraosztás."27 A kép elkészült, így a Műcsarnok 1890-es téli tárlatán három képpel (Krumplitisztogatók, kát. 4.; Szénagyűjtők; Úrvacsora, kát. 7.) szerepelt. Munkácsy azonban Halmi Artúr Vizsga után című képét jobbnak ítélte. Csók a Munkácsy-díj elvesztését a még rá váró Golgota első állomásának látta akkor, azaz biztosra vette, hogy újabb csalódások is követik majd az elsőt. S hogy évtizedekkel később, a korai évekre való visszatekintéskor sem tűnik számára kisebb jelentőségűnek a kudarc, nem vonhatjuk kétségbe annak a későbbiekre nézve meghatározó voltát. Annyiban mindenképpen hatással volt életútjára, hogy ezáltal nem Munkácsy gyámoltjaként Párizsban, hanem önállóan, Münchenben dolgozott tovább. Önéletírásában végül így is zárja le a díj elvesztése feletti szomorkodást:„Enfin! Nem Párisban, Münchenben fogom megfesteni a Báthorytl"28 Újra komponálgatta a Báthoryt, amikor „kifáradva a meddő kísérletezésekben" egy újabb véletlen folytán váratlanul elébe toppant egy korábbi modellje, s vele együtt az új téma, amelyből az Árvák című képe született, (kát. 8.) Az alkotás sikeréről ezúttal is óvatosan-szerényen beszél: a festmény „Bécsben megnyeri a jubiláris nagy aranyérmet s évekig kék szín volt az uralkodó a bécsi tárlatokon."29 A millenniumi ünnepségekre való készülésből a festők is igyekeztek kivenni a részüket: hatalmas méretű történelmi tablókon dolgoztak. Csók 1895-ben, élete három legragyogóbb évének lezárásaként, első ízben tárta a nagyközönség elé Báthory Erzsébet című monumentális, huszonnégy négyzetméteres művét, amellyel „látszólag hagyományos történeti kép megfestésére vállalkozott, a históriai tényéknél azonban jobban érdekelték a szadista hajlamú úrnő lelki kórképe és az erotikával vegyülő testi szenvedés anatómiája".30 A kép mérete egyszerre jelentett technikai kihívást, s igényelt biztos anyagi hátteret:„Álmodni se mertem volna ily óriási kép megfestéséről, ha a hátam mögött nem tudom az egresi malmot."31 Világhírnévre törő ambíciói ezúttal sem lankadtak, így táplálva szülei reményeit és bizalmát. Elhatározta, hogy amenynyiben a „Báthory meg fog felelni a hozzáfűzött várakozásnak", elhagyva Münchent, Párizsban fog letelepedni, tehát a francia fővárosba költözését már másodszor tette függővé képeinek fogadtatásától. A kép azonban nem felelt meg az elvárásoknak, a kultuszminisztérium hiába választotta ki még évekkel korábban: előleggel támogatta elkészítését, amely a későbbiekben szinte biztosra vehető állami vásárlás ígéretére vonatkozott. A minisztérium tisztviselője a visszalépést azzal indokolta, hogy a kép nem áll a megfelelő művészi fokon, ám valószínűleg a téma feldolgozásának mikéntje nem illett elképzeléseikbe. 1896 őszén, vélhetően a számos pozitív visszajelzés hatására, az Országos Képzőművészeti Tanács javaslatára mégis megvásárolta az állam.32 Csók szerint, ha ez korábban történik, talán egész élete más, a helyes irányba fordul, de így a Báthory katasztrofális kudarca végleg megpecsételte sorsát.33 A festő számára felejthetetlen müncheni éveknek nemcsak a nem várt sikertelenség vetett véget, sokkal inkább a magyar kolónia tagjainak Párizsba vagy többnyire a millenniumot ünII.8. A párizsi világkiállítás Csóknak ítélt érme, 1900 (SZIKM) 11.8.
