Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)

Édes semmittevés - Németh István: Dolce far niente - Csók István "bútorképei" az 1900 körüli hollandizmus tükrében

ÉDES SEMITTEVÉS/ XVII. NÉMETH ISTVÁN: DOLCE

F A R

N I E N T E

293

1 A festmény a müncheni Glaspalast 1897-es nemzetközi kiállításán szerepelt először, majd még ugyanebben az évben a Nagybányai festők budapesti tárlatán is bemutatták: 1897 München, kát. 317; 1897 Műcsarnok, kát. 1.

2 A levelet idézi: Lázár 1910.199; Az idézett levél teljes szövegét közli: Farkas 1957.52.

3 Lásd többek között: Farkas 1957. 16; Telepy Katalin is Csók átmeneti művészi válságaként értékelte azt, hogy a festő ekkoriban pénzért jól eladható képtémákat keresett, amiből a nagybányai iskolához való csatlakozása jelentette a kiutat, holott ha válságról beszélhetünk, akkor az sokkal inkább pénzügyi, illetve anyagi természetű volt a művész életében. Ld. Németh Lajos (szerk.): Magyar művészet, 1890-1919. Budapest, 1981.307.

4 Csók 1990.112.

5 Kovács Ágnes: Kiállítási boom és műtárgytúltermelés Münchenben a századfordulón. Budapesti Negyed, 2001.32-33. sz. 7-20., 11.

6 Feleky 1914.353.

7 P. ten Doesschate Chu: French Realism and the Dutch Master. The influence of Dutch seventeenth-century painting ont he development of French painting between 1830 and 1870. Utrecht, 1974.

8 Bürger, William (Thoré, Étienne-Joseph Théophile): Musées de la Hollande, Párizs, 1858-1860; Thoré-Bürger szerepéről a 17. századi holland festészet újraértékelésében: Dedalo Carasso: Duitse en Franse denkers over de zeventiende-eeuwse Nederlandse schilderkunst, 1775-1860. In: De Gouden Eeuw in perspectief. Het beeid van de Nederlandse zeventiende-eeuwse schilderkunst in later tijd. Frans Grijzenhout-Henk van Veen (szerk.) Heerlen, 1992. 161 — 192., különösen 184-186.

9 Bürger, William (Thoré, Étienne-Joseph Théophile): Van der Meer de Delft. Gazette des Beaux-Arts, 21. évf. 1866.297-330., 458-470., 542-575; A Dolce far niente kapcsán Csók István által konkrétan is említett Frans van Mieris és Vermeer van Delft recepciójához ld. többek között: Quentin Buvelot: Frans van Mieris'Reputation. In: Amorous Intrigues and Painterly Refinement: The Art of Frans van Mieris. National Gallery of Art, Washington, 2006. 12-26; Christiane Hertel: Vermeer: reception and interpretation. Cambridge-New York, 1996.

10 A Hágai Iskola képviselőinek a müncheni Glaspalastban megrendezett 1888-as nemzetközi kiállításokon szereplő műveit például, keresetlen realizmusuk és festőiségük miatt Richard Muther az egekig magasztalta, s a 17. századi mesterekhez hasonlította. Ld. Muther, Richard: Die internationale Kunstaus- Stellung in München. In: Zeitschrift für bildende Kunst. 23. évf. 1888.335-338.

11 Hans Kraan: Erkenning en invloed in het buitenland. In: De Haagse School. Haags Gemeentemuseum, Den Haag, 1992.27-55.

12 J. H. Kraan: Holland in zwang. In: De Haagse School, Hollandse meesters van de 19de eeuw. Haags Gemeentemuseum, Den Haag, 1983.115- 124; Újabban: Hans Kran: Dromen van Holland: buitenlandse kunstenaars schilderen Holland, 1800-1914. Waanders, Zwolle, 2002.

13 G. Busch (szerk.): Max Liebermann, die Phantasie in der Malerei. Schriften und Reden. Frankfurt am Main, 1978. 18.

,4 B. Brand: Fritz von Uhde. Das religiöse Werk zwischen künstlerischer Intention und Öffentlichkeit. Mainz, 1983.31.

15 Hans Kraan i. m. (11. j.) 29-30.

16 Diener-Dénes József: Budapest magánképtárai, II. Művészet, 1. évf. 1902.6. sz. 403-11.

,7 Gosztola Annamária - Papp Katalin - Révész Emese: Balló Ede művészi másolatainak katalógusa. In:„Eredeti másolat". Bal ló Ede és XIX. századi magyar kortársainak művészi másolatai a reneszánsz és barokk festészet remekművei után. Kiállítási katalógus. Révész Emese (szerk.) Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2004.113-32.

18 Szinyei Merse Anna - Matits Ferenc: Adalékok a holland-magyar művészeti kapcsolatok történetéhez. In: A Hágai iskola. A 19. századi holland festészet mesterművei a Haags Gemeentemuseum gyűjteményéből. Kiállítási katalógus. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1995— 1996. 26-28.

19 Hollandiában monografikus műveket, illetve kiállításokat szenteltek e magyar származású„holland" mestereknek. Ld. Sjarel Ex: Vilmos Huszar, schilder en ontwerper, 1884-1960. De grote onbekende van De Stijl. Utrecht, 1985; Francisca van Vloten: Een onbarmhartig mooi erfdeel. De Nederlands-Hongaarse kunstenaarsfamilie Góth. Vlissingen, 2000; Grad de Graaf: Oscar Mendlik, 1871-1963. Hongaarse zee-en portretschilder te Aerdenhout. Vlaardingen, 2005.

20 Liedtke, Walter: Hollandse schilderijen in Amerika. De verzamelaars en hun idealen. In: Hollandse Meesters uitAmerika. Mauritshuis, Hága - The Fine Arts Museums of San Francisco, 1991.14-59.

21 Wilhelm von Bode: Alte Kunstwerke in den Sammlungen der Vereinigten Staaten. Zeitschrift für bildende Kunst, 6. évf. 1895. 13-19; Wilhelm von Bode: Die amerikanische Gefahr im Kunsthandel. Kunst und Künstler, 5. évf. 1906-1907.3-6.

22 Ld. ezzel kapcsolatban: Edwin Buijsen: De strijd tegen de dollar. De Hollandse reactie op het Amerikaanse verzamelen in de periode van 1900 tot 1914. In: Hollandse Meesters uit Amerika. Mauritshuis, Hága - The

Fine Arts Museums of San Francisco, 1991.60-78; A 39 festményt végül a Vereniging Rembrandt anyagi támogatásával megvásárolták a Rijksmuseum számára. Ld. J. F. Heijbroeck: De Vereniging Rembrandt en het Rijksmuseum. Bulletin van hert Rijksmuseum, Rijksmuseum, Amszterdam, 31. évf. 1983.153-194.

23 Stott, Annette: Holland Mania: The Unknown Dutch Period in American Art and Culture. The Overlook Press, 1998.

24 Stott, Annette (szerk.): Dutch Utopia. American Artists in Holland, 1880-1914. Savannah, Georgia, Telfair Books, 2009.

25 A vevők elmaradását a festő utólag az Amerikába importált műtárgyakra kivetett védővámokkal magyarázta. Ld. Csók 1990.116.

26 A lustaság 17. századi ábrázolásairól Id. Tot Lering en Vermaak. Betekenissen van Hollandse genrevoorstellingen uit de zeventiende eeuw. Kiállítási katalógus. Rijksmuseum, Amszterdam, 1976.145-147.

27 Bizonyítható egyébként, hogy Csók valóban egy fénykép alapján festette meg a Dolce far niente nőalakját. Ld. ezzel kapcsolatban: Révész 2011 e

28 Ld. Ben Broos: Un celebre Peijntre nommé Verme(e)r. In: Johannes Vermeer. Kiállítási katalógus. Mauritshuis, Hága, 1996.47-65.62.

T

i