Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
A megtalált paradicsom - Gärtner Petra: Tárgytörténetek - képtörténetek. Csók István néprajzi hagyatéka a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban és a budapesti Néprajzi Múzeumban
266 A MEGTALÁLT PARADICSOM / XVI. GÄRTNER PETRA: CSÓK ISTVÁN NÉPRAJZI TÁRGYAI XVI.22. XVI.24. ben, a székeken, pamlagokon és egyebütt, festői rendetlenségben hevertek. A művész szerette állandóan maga körül látni őket és fel is használta őket különböző festményein." XVI.22. Főkötő Készült: Sárköz (Tolna megye), 19. század második fele Homlokra kerülő rész hossza: 42 cm, fejtetőre kerülő rész hossza: 33 cm NM, Itsz.: 61.129.9. (Textil- és viseletgyűjtemény) Szabott típusú főkötő. A fekete muszlin anyagon fehér pamutfonallal, lapos- és láncöltés technikát alkalmazva, aprólékos mintával hímezték. Elöl, a homlokra kerülő széle fehér vertcsipkével szegett. Hátul, a tarkóhoz fekete alapon fehérrel hímzett selyemcsík, valamint kétujjnyi széles, fehér vászonpánt került. A középső részt nagy virágok díszítik. A hímzés és a varrás is kézzel készült. Múzeumi dokumentációját K. Csilléry Klára készítette:„Csók István gyűjtése a múlt sz. végéről. A műteremben, az asztalon feküdt, több más darab társaságában." XVI.23. Főkötő Készült: Sárköz (Tolna megye), 19. század vége Hosszúság: 29 cm; szélesség: 8,5 cm SZIKM, Itsz.: N.2011.29.1. Parittya alakúra szabott ún. parittyafőkötő. Előre, a homlokrészre egy fekete, egyenletesen ráncolt selyemszalagot, míg hátúira, az anyag fejtetőre kerülő végéhez egy fehér pamutszövetből szegélyt varrtak. Középső része fekete, anyagában mintás pamutbrokát, melyre fehér pamutfonallal, lapos- és láncöltéses aprólékos minta került: egy keskeny díszítősor és egy szélesebb virágmotívumos. A hímzés és a varrás is kézzel készült. XVI.25. XVI.24. Bíborvég Készült: Sárköz (Tolna megye), 19. század vége Hosszúság: 41,5 cm; szélesség: 5,5 cm SZIKM, Itsz.: N.2011.30.1. A bíborvég a még gyermektelen sárközi fiatalasszonyok fejviseletének egy díszes kiegészítő darabja. A fejre tett áttetsző fátyolkendőt (tekerődző bíbor) ezüsttűkkel odaerősítették a főkötőhöz, majd az áll alatt elvezetve a nyak körül kétszer, háromszor megtekerték és egyik végét - melyet a díszesen kihímzett bíborvég szegélyezett - oldalt a mellre tűzték.3 Jellegzetessége e textildaraboknak, hogy színük, visszájuk szinte egyforma.4 A lenvászon csíkon helyenként még látható, hogy eredetileg feketével kontúrozottan hímezték a mintákat. A textilen kék, zöld, piros és sárga pamutfonallal, keresztöltés technikát alkalmazva, mértanias formákká merevített virágornamensek sorakoznak egymás után. A hímzés egy része kihullott. A virágos sorminta köré huroköltést utánzó, ezüstös paszomány került. A bíborvég három oldalát kék fonallal varrt szegőöltés díszíti. XVI.25. Bíborvég Készült: Sárköz (Tolna megye), 19. század vége Hosszúság: 37 cm; szélesség: 8 cm SZIKM, Itsz.: N.2011.31.1. A lenvászon csíkon feketével kontúrozott kék, piros, zöld és sárga pamutfonallal laposöltés, száröltés és huroköltés technikát alkalmazva virágos sorminta került. A hímzés egy része kihullott. A bíborvég három oldalát kék fonallal varrt szegőöltés zárja le. XVI.23.
