Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)

A megtalált paradicsom - Jurecskó László: Népművészeti motívumok Csók István művészetében

258

MEGTALÁLT PARADICSOM / XV. GÄRTNER PETRA: TÁRGYTÖRTÉNETEK

KÉPTÖRTÉNETEK

beazonosította Csók István híres tulipános ládájának eredeti tulajdonosait.

22 Andics János: Őcsényi népszokások. Szerzői kiadás, 2006.50.

23 Fél-Hofer-K. Csilléry i. m. (14. j.) 20.

24 Ld. K. Lippich Elekhez írt levelében

(5. j.)

25 K. Csilléry Klára: A hegedűhátú szék útja a magyar parasztághoz és néhány restaurátori tanulság. In: Múzeumi Műtárgyvédelem. Központi Múzeumi Igazgatóság, Budapest, 1987.17.23-46., 28., 32., 36.

26 Az adat a műtárgy Néprajzi Múzeum-beli leírókartonján szerepel.

27 Szojka i. m. (19.j.) 9., 11.

28 K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai. Corvina, Budapest, 1972.53.

29 Az adat a műtárgy Néprajzi Múzeumbeli leírókartonján szerepel.

30 Fél-Hofer-K. Csilléry i. m. (14. j.) 21 ; Tátrai Zsuzsanna: Életfa. In: MNL I. 1977.666-667., 666.

31 A spanyolozás során a fába vagy szaruba bemetszett mintába átforrósított késpengével, kanálnyéllel belenyomkodták a különböző színű „spanyolviaszt". Fél- Hofer-K. Csilléry i. m. (14. j.) 83.

32 K. Csilléry Klára: A szerelmi ajándék a magyar parasztságnál. Ethnographia, LXXXVII. évf. 1976.1 -2. sz. 103-132.104., 121., 122.

33 Az adat a műtárgy Néprajzi Múzeumbeli leírókartonján szerepel.

34 A néprajzi szakirodalom „sárközinek" tekinti azt a tárgytípust is, amely ugyan nem ezen a vidéken készült, ám a mesteremberek (mivel a módos sárköziek ideális vásárlóerőnek bizonyultak) készséggel kiszolgálták az itteni parasztság igényeit és ízlésvilágát. így például a „sárközi bútor" a tolnai Sárközben használt népi asztalosbútor összefoglaló elnevezése, amelyek a Sárközön kívül akár Komáromban, Flartán, Szekszárdon vagy Baján is készülhettek. Ugyanígy a „sárközi kerámia" a néprajzi csoporton kívül eső Baja, Mórágy, Szekszárd, Siklós és bizonyos értelemben Mohács központokhoz köthető, akiknek portékáit elsősorban a Sárköz lakói vásárolták. K. Csilléry Klára: Sárközi bútor. In: MNL IV. 1981.405; István Erzsébet: Sárközi kerámia. MNL IV. 1981. 412; Csók egyes néprajzi tárgyai tehát használati helyük és stílusuk szerint tekinthetőek sárközinek. Részletesen Id. a következő tanulmányban.

35 Vida Gabriella szíves szóbeli közlése nyomán.

36 István Erzsébet: Butella. In: MNL I. 1977.392-393.

37 Katona Imre: Butellavers. In: MNL I. 1977.397.

38 Fél Edit - HoferTamás: Népviselet. In: MNL IV. 1981.16-27.

39 Vö. Bogatirjov, Pjotr Grigorjevics: A viselet mint jel. In: Folcloristica 8. A néphagyomány alakulása. Voigt Vilmos (sorozatszerk.) ELTE-BTK Folklore Tanszék, Budapest, 1985.81-90.

40 A fonó és a kukoricafosztó mellett a Sárközben is a „játszók" jelentették a fiatalság számára az ismerkedési és szórakozási alkalmakat. Tavasztól őszig vasárnap délutánonként öszszegyűltek a fiatalok és játékkal, énekkel és tánccal szórakoztak sötétedésig. A hangadók a nagylányok voltak, akik ünnepi díszbe öltöztek fel erre az alkalomra. Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szerelmi élete. In: A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve. XXIX. Szekszárd, 2007. 281-342., 296.

41 Tolnavármegye, XII. évf. 1902. júl.

20., 29. sz. 4.

42 A fotográfia Csók festészetében betöltött szerepéről Révész Emese adott összefoglalást: Révész 2011e

43 A teljes sárközi viseletről írott tanulmánya ma is alapműnek számít a Sárköz-kutatásban. Ld. Kovách i. m. (7. j.); Munkásságát méltatja: Balázs Kovács Sándor: Kovách Aladár (1860. ápr. 17. Nyitra - 1930. május 7. Szekszárd) In: A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve. XXV. Szekszárd, 2003.11-22., 12.

44 Tolnavármegye, XII. évf. 1902. szept.

7., 3.

45 Erről bővebben ld. Szilágyi Miklós: Ács Lipót és a sárközi népművészet kutatása. Ethnographia, CXX. évf. 2009. IV. sz. 375-385., valamint Fejős Zoltán: Népművészeti divat a múlt század végén és a századelőn. In: Népi kultúra és nemzettudat. Tanulmánygyűjtemény. HoferTamás (szerk.) Magyarságkutató Intézet, Budapest, 1991.143-158.

46 Kosa László: A magyar néprajz tudománytörténete. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.114; A népművészet felfedezéséről részletesen ld. Kresz Mária: A népművészet felfedezése. Ethnographia, LXXIX. évf. 1968.1 -36. és Fejős i. m. (45. j.)

47 Az etnográfusi előképzettséggel egyébként nem rendelkező Malonyay a Sárköz bemutatását Ács Lipót és Kovách Aladár ismertetéseire hivatkozva adta, de lényegében Ács több éves gyűjtőmunkájának eredménye, rajzai és összefoglalása került be nevének méltatlan háttérbe szorításával a kötetbe. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. A dunántúli magyar nép művészete (Veszprém, Zala, Somogy, Tolna). 4. kötet, Franklin Társulat, Budapest, 1912. (hasonmás kiadás: Helikon Kiadó, Békéscsaba, 1986.)

48 Kalotaszeg népművészetének felfedezéséről ld. Fejős i. m. (45. j.)

49 A hajdan mocsaras Sárköz a 19. század második felében történt vízszabályozást követően indult rohamos fejlődésnek. A halász-pákász életformát felváltotta a szántóművelés, amely a kiváló feketeföldű, nagyhatárú termőföldek révén jobb megélhetést biztosított a 19. század második felére. A parasztság gyors gazdagodása, polgárosulásnak indulása, a magasabb életnívó pedig természetszerűleg hozta magával a népi kultúra kivirágzását is: a vagyonosságot híven jelző színpompás népviselet megjelenését, a lakáskultúra gazdagodását. Kosa László - Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.163-164.

50 Andrásfalvy i. m. (13.j.) 419.

51 Balázs Kovács i. m. (6.j.) 175.

52 Hofer Tamás - Fél Edit: Magyar népművészet. Corvina, Budapest, 1994.36.

53 A festményen látható keresztelés 1902. augusztus 3-án történt. Az őcsényi református parókia anyakönyvének tanúsága szerint Dömök Péter lelkész ekkor keresztelte meg Korsós Sándort, Korsós Mihály és Tóth Éva újszülött gyermekét. Köszönettel tartozom Balázs Kovács Sándornak, aki ezen adatokra felhívta a figyelmemet.

54 Csók 1990.145.

55 Ld. többek között: Kovách i. m. (7. j.) 93.

56 Tolnavármegye, XIII. évf. 1903. nov.

22., 47. sz. 3.

57 A cikkben, valamint Csók visszaemlékezésében a modell neve hibásan szerepel, helyesen: Héjjós Éva. Ld. Andics János gyűjtésére hivatkozva: Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában. In: A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve. XXXII. Szekszárd, 2010.469.

58 Csók 1990.168.

59 Andics János gyűjtésére hivatkozva: Balázs Kovács i. m. (57. j.) 469.

60 Kisbán Eszter - Pócs Éva: Méz. In: MNL III. 1990. 588.

61 „Csók István hírneves festőművészünk az őcsényi »élőhegyi« szőlőhegyen, egy tanyában ütötte fel nyári műtermét; a tanya előtt egy diófa árnyékos lombozata szelídíti a nap erős világítását; itt a diófa árnyékában festi a »mézevés«-t, melynek tárgyát a sárközi lakodalmi szokásból vette; ugyanis mikor a menyasszonyt a vőlegény haza viszi, mielőtt a násznépnek bemutatkoznának, régebben a konyhában a tűzhely mellett, újabban pedig a kamrában - hol nem látja őket senki - mézet esznek egy tányérból egy kanállal vagy késhegygyei (sic!), - tulajdonkép egymást etetik annak jeléül, hogy egymás életét is így fogják szeretettel megédesíteni. - Csók István ezt a kedves, édes jelenetet választotta festménye tárgyául, de eltérő művészi felfogással, mert a zárt konyha vagy kamra helyett az uj párt kiviszi a szabad természet ölébe, a tanya előtti diófa alá; itt ülnek ketten egyedül, egy asztalkánál vőlegény és menyasszony lakodalmi díszben [...]" Tolnavármegye. XIII. évf. 1903. júl. 5., 27. sz. 3.

62 Csók 1990.145.

63 A sokácok horvát etnikai csoport, akik a 16-17. században, elsősorban Dalmáciából, Hercegovinából és Szlavóniából települtek be az elnéptele-