Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
A megtalált paradicsom - Jurecskó László: Népművészeti motívumok Csók István művészetében
MEGTALÁLT PARADICSOM / XV. GÄRTNER PETRA: TÁRGYTÖRTÉNETEK KÉPTÖRTÉNETEK évektől kezdve élte virágkorát.50 E néprajzi csoport ugrásszerűen javuló anyagi helyzetét bizonyítja a női ruhatárak nagysága, az alkalomhoz illő ruhák változatossága, a bolti, nemegyszer külföldi kelmék vásárlása, de mindenekelőtt az a tény, hogy e népviselet kimondott drágasága ellenére, nehézségek árán ugyan, de megszerezhetővé vált.5' Sőt, státuszszimbólum lett belőle, a paraszti jólét fokmérője. A korabeli Magyarországon a hagyományos népviseletben rejlő lehetőségek kiaknázásában - a minőségi anyagok használatában, a színek és formák gazdagságában, a halmozással való hatásnövelésben - minden bizonnyal a sárköziekjutottak a legmesszebb.52 A 20. század elején, amikor Csók István első képeit festette e vidéken, már ezt a színekben dúskáló paraszti öltözetet találta. (XV. 12., XV.24.) Joggal tekinthetjük tehát az egyén ünnepi viseletét az önmeghatározás legkomplexebb s egyúttal legpraktikusabb formájának, amely szinte törvényszerű, hogy Csókot a „nemzeti stílus" megteremtésének ígéretével kecsegtette. Legpompásabb viseletűkben jelennek meg előttünk a sárköziek a Keresztelő Őcsényben című festményen.53 (kát. 43.) A fiatalasszonyok és a gyöngyös pártát viselő lányok öltözetének dekorativitása a keresztelő magasztos pillanataival párosul. Naturalista vonásaik és a tematika egyaránt az Úrvacsorát idézi. Ám míg ez utóbbin a ruhák fekete-fehér színfoltjainak puritánsága mellett érvényre jut az áhítat - a keresztelőn a viseletek aprólékos részleteiben való elmélyülés éppen hogy elvonja róla a figyelmet. Csók nem volt megelégedve művével: „Az őcsényi keresztelő igen hálás témának ígérkezett. Ez az igazi! Testvérkép az Úrvacsoraosztás hoz. Tudja Isten, bár szívvel, lélekkel igyekeztem, a kép mégsem úgy sikerült, ahogyan szerettem, ahogy kellett volna. Valami hiányzott belőle, csakúgy, mint a Mézevőkből, melyet rá egy évre festettem. Valahogy túltengett bennük a »néprajz«. A lelket eltakarta a sok selyemruha."54 Az ugyanebben az esztendőben festett Őcsényi menyecskén a kép modellje szintén ünnepi viseletben ül a ház előtt, mögötte pedig, a falhoz tolva egy tulipános láda áll. (kát. 44.) A reprezentatív népviselet ugyanis- a festmény belső logikája szerint - megköveteli a reprezentatív tárgyi kiegészítőket is. Ez magyarázat lehet arra, hogy az amúgy nagy becsben tartott láda hogyan kerülhetett ki a tisztaszobából a házon kívülre. A festmény ekkor készített szénrajzváltozatán ellenben nem szerepel a tulipános láda. (XIV.7.) Minthogy a képen szereplő nő hosszan lelógó, bojtszerű díszt, csafringot hord, tudhatjuk, hogy viselője még gyermektelen fiatalasszony.55 Az Őcsényi menyecske modellje 1910 körül ismételten feltűnik a Sárközi menyecske című, csupán reprodukcióból ismert olajképen, melyen (testtartásában és viseletében) a fiatalasszony tökéletes másolata szerepel. (XV.15.) Az ülő modell ezúttal a tisztaszobában jelenik meg, s a háta mögött (immár a megszokott helyén) a tulipános láda és a paraszti jólét egyéb tárgyi bizonyságai láthatók: falitükör, falra akasztott bokályok és dísztálak. Valóságos szenzáció lehetett a sárköziek körében az a hír, amely 1903-ban látott napvilágot a Tolnavármegyében:„Héj]us Éva a királynál. Nem ugyan személyesen, hanem remekül megfestett képmásában került Héjjus Éva őcsényi fiatal menyecske a király elé. Csók István a nyáron festett »Tiltott gyümölcs« czim alatt egy kedves kis képet, melyen Héjjus Éva éppen a Szentegyházból hazajövet beoson a szobába s a tulipános ládán levő kosárból kecses mozdulattal kiesen egy szép piros almát s azt ingerlőén hamiskás mosolylyal (sic!) készül megizlelni. Ez a bájos kép, melyet a művész a mostani téli képtárlaton mutatott be, megtetszett az Ő Felsége a király részére vásárló bizottságnak is és megvette a magyar király számára s a budapesti királyi várpalotában lesz elhelyezve."56 A cikkben említett festmény, a Tiltott gyümölcs lappang, a műről mégis értékes információkat nyerhetünk a szövegből. A helyszín a ház legdíszesebb szobája, melyben tulipános láda áll, a főszereplő Héjjós Éva57 pedig - minthogy istentiszteletről érkezett- ünnepi ruhát visel. Itt érdemes megemlítenünk, hogy a modell viseletes rongybabáját ugyancsak megörökítette a művész. A csendéletet 1904-ben állította ki a Salon d'Automne kiállításán.58 A Tiltott gyümölcs fentebb leírt kompozíciója később sokác köntösben is elkészült, melyen a tisztaszoba magányában üldögélő modell kitekint a nézőre. (XV.16.) Ennek az elrendezésnek a polgári élet színfalai között játszódó, távoli párhuzamát is megtaláljuk az életműben: a Dolce farniente úrhölgye, társadalmi hovatartozásához illően, a polgári otthon presztízsét adó helyiXV. 16. XV.14. őcsényi menyecske, 1902 [kát. 44.] XV.15. Sárközi menyecske, 1910 körül (lappang) XV.16. Varró sokác lány, 1905 (lappang)
