Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
A megtalált paradicsom - Jurecskó László: Népművészeti motívumok Csók István művészetében
A MEGTALÁLT PARADICSOM XIV. JURECSKÓ LÁSZLÓ:NÉPMŰVÉSZETI MOTÍVUMOK CSÓK ISTVÁN MŰVÉSZETÉBEN 241 XIV. JURECSKÓ LÁSZLÓ Népművészeti motívumok Csók István művészetében Az alábbi tanulmány egy korábbi cikkem tanulságaira épül. Akkor Csók és a magyaros stílus témaköréről értekeztem.1 Most ennek egyik legfontosabb eleméről, a festő népművészet-felfogásáról és motívumainak képi megjelenéséről szólnék. A népművészet és a magyar képzőművészet kapcsolata régi időkre nyúlik vissza. A népies motívumoka 19. század nagy részében, mint az ábrázolás egzotikus elemei jelentek meg. Talán egyetlen kivétel Izsó Miklós Búsuló juhásza.2 A századvégre, amikorra létrejönnek az alapvető néprajzi intézmények, megszilárdul a néprajz mint tudomány, és a szakemberek figyelme a népművészet felé fordul, akkor kerül ez utóbbi kutatási terület a művészek, valamint a művészetpolitika irányítóinak érdeklődési körébe. Ebben a folyamatban Jankó János néprajzkutatót illeti meg a vezető szerep, akinek Kalotaszeg-kötete alapműként szolgál a tudomány, de a művészet képviselői számára is.3 Ennek a folyamatnak a betetőzése a Millenniumi Kiállítás néprajzi falujának megalkotása volt, ahol nemcsak a tiszta magyar vidékek művészi igénnyel készített használati tárgyait, viseletéit mutatták be, hanem a nemzetiségekét is.4 A hivatalos művészetpolitika kialakítóját és ideológusát, K. Lippich Elek osztálytanácsost egyebek között ez az esemény is inspirálta addigi elveinek továbbfejlesztésére.5 A népművészet Lippich és elvbarátai - elsősorban a gödöllői művészek - számára a nagyművészet forrása, illetve az igazán magyar, nemzeti művészet alapja lett. Ennek bizonysága Malonyay Dezső írása, A magyar nép művészete öt kötete is, amelyben a néprajzi falutól eltérően csak a tisztán magyar területek, tájegységek népművészete lett bemutatva. (XIV.1.) Ez a hivatalos művészetpolitikai koncepció elsősorban az építészet, az alkalmazott grafika területén, valamint az iparművészeten belül az üvegablak és a faliszőnyeg-, azaz a kárpitkészítés területein hozta meg a várt eredményeket - a festészet területén azonban nem, vagy csak részlegesen. Vajon miért történt ez így? Itt kell visszatérnünk a bevezetőben írt felvetéshez. A sikertelenség egyik magyarázata, hogy túlságosan ortodox módon értelmezték a magyar népművészetben rejlő és kiaknázható lehetőségeket. A gödöllőiek a ruskin-morrisi elveket, valamint a preraffaelita elméletet és gyakorlatot követve elsősorban a szecessziós jegyek alkalmazásában találták meg a művek kifejező formáit. Ami ezen kívül esett, azt sem ők, sem mentoruk, K. Lippich Elek nem vette észre, vagy nem tartotta elég magyarnak, nemzetinek. így, bár a tanácsos bábáskodott például a szolnoki művésztelep megszületésénél, ugyanakkor Fényes Adolf népművészeti tárgyakat ábrázoló festményei, széles ecsetkezelése, plein air stílushoz kapcsolódó élénk színei, napfény által izzított fény-árnyék játékai még tárgyuk ellenére sem teljesítették az általa felállított követelményeket. (XIV.2.) Érvényes ez a nagybányaiak népi tárgyú, esetleg népviseletbe öltözött alakokat ábrázoló festményeire is. Ugyanez vonatkozik továbbá Csók István műveire. A festő azok közé tartozott, akik gyermekkoruktól fogva természetes közegként élték és értették meg a vidéki emberek mindennapjait, hogy azután ebből merítve szinte elsőként fedezzék fel a népművészetben rejlő festészeti lehetőségeket és nyúljanak ehhez a témához. Csóknak már az egyik első művén, az Úrvacsoran (kát. 7.) is ezt láthatjuk. Diner-Dénes József az 1900-as Párizsi Világkiállítás magyar képzőművészeti anyagához készült katalógusának a Küzdelem a modernségért című fejezetében a modern magyar piktúra kezdetét Csók Istvánhoz, közelebbről ehhez a művéhez köti.6 A kép, bár a kor népszerű festőinek, Bastien-Lepage-nak és XIV.2. XIV.1. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete sorozat 4. kötete XIV.2. Fényes Adolf: Csendélet, 1910 körül (mgt.) i
