Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
A megtalált paradicsom - Szacsvay Éva: Csók István-művek etnográfiai megközelítésben
A MEGTALÁLT PARADICSOM / XIII. SZACSVAY ÉVA: CSÓK ISTVÁN-MŰVEK ETNOGRÁFIAI MEGKÖZELÍTÉSBEN 235 kára várók, valamint a munkaadó polgárok viseletéi. Kalapban, hajadonfőtt prémes kabátkában a női munkaadók, fejkendőben a munkavállalók. A kép jobb szélén ingvállas pruszlikban falusias öltözetű leány (a 19. század utolsó harmadában még általános viselet), a másik két nőalak rékliben, ujjasban, mellényben, kötényben, ami már a 20. század elején a női viseletekben bekövetkezett váltást jelzi. A falu kapitalizálódását nemcsak a festmények témái, de az azokon megjelenő tárgyak is mutatják. A Csók István képein ábrázolt kancsók - különösen asztalon, étkezés alkalmával, vagy asztalnál ülő társaság mellett - a tárgyi világ„polgárosodásának"jellegzetes kellékei.3' Csók képeihez egy néprajzi fényképfelvételt illeszthetünk (XIII.7.), amelyen az asztalszék mellett ülő idős házaspára közös tálból, lábasból étkezik, de az asztalszékre elfért még a szebb napokat felidéző kancsó is. A kerek hasú, befogott szájú, füles kancsó megtalálható volt a 17-18. századi paraszti kerámiák között, mint a társadalom elit rétegéhez tartozó tárgytípus. A céhek használatában a céhkancsók formája is ez, ahogy az egyházaknál, az úrasztalához tartozó nagy boroskannák és azok kisebb asztali változatai is kancsó formájúak. Csak a 19. század utolsó harmadában válnak egyszerű paraszti használatú edényekké, részben a pincékben, részben a házaknál, ahol a borral a vendégeket kínálták. Az edényforma keménycserép- és porcelánkancsóként terjed tovább. Az 1930-40-es években már sok olcsó gyári porcelán- és üvegkancsó készül ebben a formában, ám ismeretesek ekkor - mint a folklorizmus tárgyai - fazekasok termékeiként is. Már a 19. század végén porcelán-, keménycserép- és üvegkancsók veszik át az asztali bortartó edény funkcióját. A tárgy megjelenése faluhelyen a polgárosodó társasági életre utal, azokra a „mulatságokra", amelyeket ekkoriban családi ünnepek, lakodalom, névnapok, keresztelő alkalmával, nagyobb vendégsereggel rendeztek. Csók képein több helyütt megjelennek a 20. század első negyedének polgárosodó, de még falusias jelenetei, így például a Züzü első sétája (kát. 67.) festményen a kisgyermek a babakocsiban polgári ruhás édesanyjával és sokác öltözetű dajkájával szerepel. A polgárrá válás felemás helyzetét az emlékírás szövegeiben is megfigyelhetjük. Szolgáló leányok a családtagok és a modellek, béres gyerekek az„úrfik" között - sajátos vidéki társadalmi hierarchia bontakozik ki az emlékírás szövegeiből. Az okkultizmus, mágia nyomai a mitologikus képeken Csók munkái között van egy képcsoport (Salome, kát. 17.; Nirvána, kát. 37-39.; Két bálvány, IV.59.; Boszorkányok a Gellérthegyen, XIII.8-9.; Vámpírok, XIII.10-11.; Báthory Erzsébet, XIII.12-13.; a többször megfestett Thámár, kát. 18-23., VII.9.), amely nem a szorosan vett folklór köréből merít közvetlenül, hanem bizonyos folklór jelenségekből, amelyek a 19. századi szellemtudomány filozófiai nagy fordulatában, részben a hagyományból, részben különféle írásos forrásokból a „közbeszéd részévé váltak". Nevezhetjük a folyamatot az írott folklór egy sajátos formájának, amely a variánsokból kiragad egy-egy változatot (ún. invariánst), sazt„jogi, filozófiai, mitológiai" tényként jeleníti meg. A korszellem francia és angol eredőiben gazdag példák vannak hasonló mitológiák felélesztésére, a démoni, ördögi aspektus átvezetésére a divatossá vált (okkult) tudományok segítésével. A romantika a 19. század közepétől, az új tudományszakok kibontakozásával és eredményeinek újszerűségeivel egyidejűleg egy új„szellem-hit"tudományos örvényébe vonta a művészeket. Tarjányi Eszter kimerítően dolgozta fel a korszak eme szellemi folyamatait és foglalta össze magyarországi megjelenését az irodalomban, annak a képzőművészetben fellelhető nyomaival együtt.32 A metafizika, a transzcendencia, az abszolútumról való beszéd, az okkultizmus, mesmerizmus a sajtóban és a társasági beszélgetésekben nagy teret nyert. Az asztaltáncoltatásra meghívott, vagy spiritiszta szeánszokon megjelenő, a halottak szellemeivel társalkodó hölgyek és urak nemcsak magánéletük kérdéseit, hanem a nemzet sorsát, tragédiáit, az 1848-49-et követő eljövendő sorskérdéseket tudakolták. Arany János, Jósika Miklós, Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond is részt vettek ilyen szeánszokon, külön-XIII.9. XIII.8. Csók a Boszorkányok a Gellérthegyen festése közben (fotó: SZIKM, festmény: MNG) XIII.9. Boszorkányok a Gellérthegyen, vázlat, 1924 (mgt.) I
