Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Gyönyörök kertje - Fajcsák Györgyi: Keleti tárgyak és keleti témák Csók István festészetében
GYÖNYÖRÖK KERTJE / X. FAJCSÁK GYÖRGYI: KELETI TÁRGYAK ÉS KELETI TÉMÁK CSÓK ISTVÁN FESTÉSZETÉBEN 199 Csók keleti témák iránti érdeklődését nem jellemezte elmélyültség. Keleti tárgyai, főként a kínai kerámia- és bronz plasztikák vissza-visszatérő ábrázolása mellett egyetlen téma kísérhető nyomon Csók több alkotói korszakában is. A Párizsban töltött közel egy évtized alatt kezdett dolgozni a nirvána-témán. „S most Csók a »Nirvána« képeit tárja elénk, valami buja keleti álom gyanánt, hol Buddha trónol a fellegekben s a szerelem elátkozottjai és üdvözültjei együtt keringenek a világűrben'1- írja a Nemzeti Szalonban 1909 telén megrendezett MIÉNK kiállításon bemutatott Nirvána egyik kritikusa.22 Csók első A//rvdno-vázlatát 1902-ben festette, majd több kisebb kép után Párizsban készítette el nagyméretű Nirvána-kompozícióját is, melyen szinte élete végéig alakított, változtatott.23 (kát. 38.) Az eredeti, 1909-ben bemutatott festmény és a ma ismert Nirvána kompozíciója, főként a buddhista főalakot tekintve, alapvetően különbözik egymástól. Először idézzük fel az 1909-ben bemutatott képet! (X.4.) A hatalmas vászon középpontjában gomolygó felhők fölött kerek, lapos talapzaton ül a kép központi alakja, egy buddhista istenség, Amida njórai (szanszkrit: Amitábha Buddha), „A Végtelen Fény" istensége. Lábai zárt lótuszülésben, kezei ölében elmélkedő kéztartásban, két ujja kört formálva érinti egymást, ami a japán Amida-kéztartások egyik jellemző ikonográfiái változata. Fejének megformálása, rövid csigákban tekeredő haja, feje tetején a koponyadudor (usnísa), a hosszú fülek s a testét borító szerzetesi lepel az Amida-ábrázolások jellegzetes vonásai. Fejét egyszínű, kör alakú dicsfény övezi, melynek teteje túlfut a festmény szélén. A sötét háttérből kiemelkedő buddha-alak lábánál térdelő, hódoló férfi látható. Felső teste mezítelen, deréktól lefelé díszes kelme fedi. A Buddha-alak balján fehér felhők fölött, lótuszvirágon egy törékeny alkatú, mezítelen lány térdel, kezében gránátalmát tartva. A szoborszerűen merev központi Buddha-alak előtt és jobbján sötét háttérből tűnnek elő a fekvő, álló, gomolygó női aktok. A hömpölygő nőalakok sorában megjelennek Csók festészetének emblematikus nőalakjai (pl. Thámár, aktmodellek, Báthory Erzsébet című képének megkínzott lányai, fiatal lánykafejek). Az egyik álló nőalakot a kép bal felén egy férfi öleli magához, sa nő kezében ugyancsak gránátalma látható. Ez tehát az a festmény, amely a korabeli kritikákban 1909-ben sűrűn feltűnik.„Víziós, álomszerű kompozíció, egy szorgalmas nyugatjáró keletbe-hangolódása, egy érdekes útjelző Csók Istvántól a neoimpresszionizmusig. Érdekes nem sokkal több. Talán még a becsületes és szorgalmas művészi törekvések dokumentuma. Csók István képességeiből hiányzik a nagy, egybemarkoló komponáló tehetség, amiről nagyon részletes igazolást nyújt a »Nirvána«. Egy roppant absztrakt és szimbolisztikus téma, mely azonban túlságosan reálisan alakul ki a Csók ecsete alatt. Mintha azon a rövid úton, a lélektől a kézig, materializálódna az az élmény, mely transzcendentális voltánál fogva a megrögzítésben is több elanyagtalanítást, több misztikus légiességet igényel."24 Pontosan érzékelték a korabeli kritikusok, hogy az ugyancsak kiállított /V/rvdna-előtanulmányok kompozíciós egysége, színkezelése a nagy Nirvána-vásznon széttöredezett. Joggal írtak hát pózokba merevülő testiségről, egyvelegszerűségről, zavaros kidolgozásról, erőltetett témaválasztásról. A Nirvána képvázlatai éppen a fentebb leírtak fényében kapnak jelentőséget. Némelyikük figyelemreméltó naturalista munka, melyeken a jóval kisebb méret összefogott komponálást, izgalmas színkezelést eredményezett. Maga a keleti téma igen divatos volt a 20. század elején, különösen a szimbolista művészek körében, akika belső lélekút, a misztikus tökéletesedés lépcsőinek bemutatását, a reinkarnáció ábrázolását, vagy a vallások összekapcsolásának szinkretikus kompozícióit szívesen emelték képtémává. A nirvána szó a buddhista és a hindu gondolkodás célfogalmát jelöli. A szó jelentése„kialvás", „kioltás", amely a vágyak, a léthez való kötődés teljes megsemmisítését fejezi ki. Csók tehát a keleti gondolkodás lényegi, központi fogalmát emelte képcímmé. Kompozíciójában azonban nem tudott mit kezdeni vele. Elgondolása szerint a keleti bölcselet és a nyugati anyagvilág viszonyát, hatalmas ellentétét törekedett megfesteni. A kompozíció központi Buddha-alakja X.12. X.13. X.12. Részlet a Züzü a gyerekkocsiban képből, 1910 körül [kát. 68.] X.13. Népszínház utca, 1911 körül (lappang) I
