Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Gyönyörök kertje - Fajcsák Györgyi: Keleti tárgyak és keleti témák Csók István festészetében
196 GYÖNYÖRÖK KERTJE / X. FAJCSÁK GYÖRGYI: KELETI TÁRGYAK ÉS KELETI TÉMÁK CSÓK ISTVÁN FESTÉSZETÉBEN X.3. Amitábhát ábrázoló tibeti tekercskép, 19. század (teljes mű: XI.30.) X.4. Nirvána (repr. A Ház, 1909) X.5. Nirvána (repr. Magyar Művészet, 1933) A 19. század utolsó harmadában Párizsban már látogatni lehetett keleti (főként japán) tárgyakat bemutató gyűjteményeket is. Különösen nevezetes volt Enrico Cernuschi japán és kínai bronztárgyakat őrző gyűjteménye, amely közel ötezer darabot számlált. A republikánus Cernuschi 1871-ben Theodore Duret műkritikussal tett hosszabb utazást Japánban és Kínában, ahol főként bronz- és kerámiatárgyakat vásárolt. Cernuschi keleti kollekciójának vásárlását alapvetően annak eszméje vezérelte, hogy a nyugati civilizáció gyors terjeszkedésétől és rombolásától megmentse a világ kulturális sokszínűségének tárgyi emlékeit. így háza, a gyűjteményének is otthont adó párizsi palota az avenue Vélasquezen a világ vallásait bemutató hatalmas szentélyként vonultatta fel a keleti vallások szertartási kellékeit és kultikus szobrait. A legnagyobb kiállítási csarnok közepén egy japán buddhista szobrot, Amida Buddha 4,5 méter magas ülő szobrát helyezték el, melyet a falak mentén lépcsőzetesen kialakított szinteken a Meiji-kor (1867- től) szakrális tárgyai vettek körül. (IX.1.) Cernuschi különös érdeklődéssel fordult az állat alakú bronztárgyak felé. Számos ilyen japán és kínai tárgy tartozott gyűjteményébe, s nem véletlen, hogy utazótársa, Theodore Duret„japán bestiárium"-ként jellemezte kollekcióját. A Cernuschi Múzeum 1898 októberében nyitotta meg kapuit a széles nagyközönség előtt, de berendezett termeiben ekkor már több mint két évtizede bárki megcsodálhatta Távol-Kelet bronzedényeit, szertartási tárgyait, bútorait, festményeit és kerámiáit. Párizs másik nevezetes keleti gyűjteményét Émile Guimet selyemgyáros alapította. A Lyonban 1879-ben megnyitott első Guimet Múzeum után 1889 novemberében a párizsi Guimet Múzeum alapjait is lerakták a Jéna téren. Émile Guimet japán, kínai, indiai gyűjteményéből felállított múzeuma főként japán buddhista plasztikáival nyűgözte le látogatóit.6 Az alapító elsőként szentelt múzeumot a keleti művészet anyagának. Az egyes termek zsúfolásig megtöltött tárgyaikkal elementáris hatást gyakoroltak a nézőkre: háromdimenziós enciklopédiaként mutatták be a zsidó-keresztény világon kívül eső vallásokat, szentéllyé változtatva a múzeumot.7 Számos magyar művész is megfordulté múzeum kiállításain. Rippl-Rónairól biztosan tudjuk, hogy többször is ellátogatott Kelet e birodalmába8, Csók Istvánról, Kozma Lajosról és számos, Párizsban megfordult alkotóról csupán feltételezhetjük, hogy jártak a gyűjteményekben. Csók akár a világkiállítások egyik párizsi helyszínén, a Trocadérón, akár épp a Guimet Múzeum vagya Cernuschi Múzeum termeiben találkozhatott változatos ikonográfiájú buddhista plasztikákkal és láthatott jellegzetes keleti tárgyakat, amelyek hatottak tárgyainak kiválasztására. A keleti árukkal kereskedő üzletek (La Porte Chinoise, Samui Bing, HayashiTadamasa vagy Léon Wannieck üzlete) portékái között japán és kínai tárgyak egyaránt nagy számban fordultak elő. Alapítóik ezek kereskedelme révén fontos szerepet töltöttek be a párizsi művészek körében, s jelentős szerepük volt a keleti művészet megismertetésében és társadalmi elfogadtatásában. Csók István párizsi és müncheni ifjúkori benyomásai, illetve a környezetében látott lakáskultúra hatására vásárolhatta első keleti tárgyait. A kor szokása szerint ő sem keresett régiségeket; díszletként, attraktív darabként használhatójellegzetes keleti tárgyak (szőnyegek, kerámiák, bronzplasztikák, bútorok) vonzották. Érdeklődéssel fordult a keleti mitológiák és vallások szobrai felé. Egyedül kínai bútorai váltak műterme vagy lakása funkcionális darabjaivá. Vásárlásaiban nyilván szerepe volt annak a divatnak is, amely a századfordulón az idegen kultúrák felé fordította a művészek figyelmét, forrást, megújulást keresve az európai képző- és iparművészet számára. Az első keleti tárgyak 1900 körül tűnnek fel Csók István festményein, s innen kezdve jelen vannak alkotásain. Keleti tárgyai közül a kínai bútorok láthatók többször is párizsi tartózkodása idején készült műteremképein. A bútoroka műterem, majd később a lakás berendezésének részeként jelentek meg. Egzotikumuk (választékos anyaghasználatuk, formakincsük, díszítésük) érdekes a kompozíciók egésze szempontjából. Finom íveik észrevétlenül belesimulnak a képek szerkezetébe. A Műteremsarok (kát. 3.) aktjához készült vázlaton,9 vagy a Párizsi nő (kát. 61.) című képeken egyaránt az a gyöngyház berakással díszített, márvány ülőlapos kínai szék tűnik fel, melyből két darab is volt Csók birtokában. (XI.11.) A szék háttámlájának ívelt kerete még a vál
