Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Gyönyörök kertje - Gellér Katalin: Hatások kereszttüzében. Orientalizmus és japonizmus Csók festészetében
190 GELLÉR KATALIN: HATÁSOK KERESZTTÜZÉBENGYÖNYÖRÖK KERTJE / IX. IX.16. IX.16. Vaszary János: Kelet - Nyugat, színezett litográfia, 1926-1932 hával szemben a női figurák az érzéki gyönyört hajszoló nyugati civilizáció megtestesítőiként is felfoghatók.55 Ahogy később Vaszary János színellentétre építő festményei és Kelet-Nyugat című (1925) színezett litográfiasorozata Kelet és Nyugat, a gondolati és az érzéki világ szembeállítását jeleníti meg.56 (IX.16.) A Buddha-szobor nyugalmas magánya és az aktok áramló tömege karakteres ellentétet alkot, bár a fennmaradt változaton a szobor érzéki arckifejezése, a hagyományos Buddha-ábrázolásoktól eltérő mosolya kapcsolatot képez az égi és a földi világ között, és kizárja a kép szakrális értelmezhetőségét. A központi figura körül a szabálytalan félkörbe helyezett női figurák mozgalmas csoportja, lendülete magát az életfolyamot is szimbolizálhatja, melynek vég- vagy csúcspontja a jobb oldali, szétterülő felhőre helyezett, lótuszon térdeplő magányos nőalak. Mellette, a fennmaradt festményen indiai istenség vagy jávai táncos ruházatát, fejdíszét viselő, kezében fehér virágokat tartó férfi látható - újra csak bizonyítva forrásainak már korábban is említett eklektikus voltát. A kortárs kritika a festményt nem tartotta harmonikusnak. De ha az távol áll is például a Tulipános ládának (kát. 48.) a szecesszió és a fauve festészet hatását spontán festőiséggel összegző remeklésétől, a Nirvána kompozíciója és színvilága számos új elemet tartalmaz. A festő elhagyta a lineáris, illuzionisztikus felépítést, s a képfelszínt hangsúlyozó kompozíciójával dinamikus téri kapcsolatokat bontakoztatott ki a nőalakok kavargásából. Ember és szobor párbeszédével, halandó és isten, való és ideál szembesítésével Csók a századforduló egyik leggyakrabban feldolgozott témaköréhez kapcsolódott (lásd Jean Auguste Dominique Ingres és Gustave Moreau Odipusz és a szfinx párbeszédét megjelenítő festményeit). A kortársak vallásokat szembeállító, istenek párbeszédét megjelenítő, filozofikus műveiben nemcsak az antik világ éledt újjá, hanem Kelet és Nyugat konverzációja is. A teozófus Paul Ranson Krisztus és Buddha című festményén (1890 körül) Buddha és a keresztre feszített Krisztus látható, a képfelszínt a hinduk szent virágai, stilizált lótuszok borítják, s a képen arab felirat is olvasható.57 (IX.14.) A vallások egységét szimbolizáló téma a magyar teozófus festők körében igen népszerű volt.58 A vallások szembeállításának témája Csókot is foglalkoztatta: a már említett „Szabadíts meg a gonosztól"című festménye Max Kiingernek a keresztény és az antik világ szembenállását megfogalmazó kompozíciójának (Krisztus az Olümposzon, 1897) hatását mutatja.59 (VI.5.) Az élő modellek istenszobrok közé való beillesztése számos változatban előfordult Paul Gauguin festészetében. Óceániai istenszobrokat jelenít meg például az Isten napja (1894) című munkáján, amely a maori főisten fenyegetően felmagasodó alakja ellenére békés, idilli kép. A Honnan jövünk? Mik vagyunk? Hová megyünk? (1897) című festményén a múlandó ember és az örök életet képviselő isten kontemplációs egységet alkot, az élő szereplők az istenszobor nyugalmához, mozdulatlanságához igazodnak. (IX.17.) Odilon Redon 1904 és 1908 között született Buddha-sorozatának egyik pasztelljén Buddhát legendás fája mellett, a kortárs biológiai felfedezések által inspirált, fantáziamotívumokkal gazdagított tájban jeleníti meg.60 (IX. 15.) Csók István festménye is felfogható mint az ember és isten közötti párbeszéd, mint a szoborban testet öltött eszméhez való közeledés különböző fokozatainak megjelenítése. A szobor mozdulatlan tömbjével, nyugodt pózával tudattartalmat, az általa megtestesített vallás lényegeként kiemelt állandóságot, vágynélküliséget képvisel a kép többi részének érzéki világával, festői, mozgalmas, a nyugati festészet tradíciója szerint ábrázolt aktjaival szemben, melyek a kép részben még narratív szövetét alkotják. Az istenség érzéki mosolya azonban, mint erről már korábban szó volt, nem áll távol a földi világ szépségeivel felruházott figurákban megtestesülő tartalomtól. Néhány lebegő, úszó szigetként feltűnő akt egy-egy magatartásformát, típust képvisel. A szobor és az„élő"figurák egy térbe helyezésével, a sík és tér sajátos egybefűzésével, a különböző ábrázolási típusok keverésével Csók a szimbolizmus formai receptjét követte. A kép többértelmü, több olvasatot lehetővé tesz, s ha nem is hordoz a szimbolista művekre jellemző gondolati, szellemi drámát, a mondanivaló összetettségét tekintve felülmúlja keleti inspirációra született egyéb munkáit, például említett Buddha-szobros csendéleteit.
