Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Gyönyörök kertje - Gellér Katalin: Hatások kereszttüzében. Orientalizmus és japonizmus Csók festészetében
GYÖNYÖRÖK KERTJE / IX.GELLÉR KATALIN transzcendens egyesülés."44 A szobor és a nőalakok a dualitásokat (érzékelő - érzékelt / férfi - nő / anyagi világ - üresség / evilág - transzcendens világ) jelenítik meg, melyek megszüntetése a Nirvánába jutás fő célja.45 Ha volna rá adat, hogy Csók István mélyen elmerült a buddhista tanokban, feltételezhető lenne, hogy az aktok a Buddhát többek között szép nőalakban megkísértő Mára nevű halálisten által keltett víziók megjelenítései. Mára szörnyeket és vonzó nőalakokat, vagyis „igéző szép leányait, Radsát (I), Arátit ésTanhát (a kéjgyönyört, a gyűlöletet és az életösztönt)" küldte a megvilágosodott Buddhához, hogy eltérítse őt a megtalált úttól.46 A buddhista művészetben legalább olyan gyakran ábrázolják legyőzésüket, mint a keresztény ikonográfiában Szent Antal megkísértését. Még valószínűbb, hogy a nőalakok a szép érzéki világ igenlésének képei, és a festő által elképzelt szerepük megfeleltethető a bódhi fa alól felkelő, Buddhát körülvevő égi lényekkel.47A hinduizmus hatását mutató buddhizmus gyakorlatában a„vizuális meditáció"állapotát is képviselhetik, melynek során a beavatott felidézi az istenséget, megidézi a lótuszvirágon ülő Buddhát, a férfi vagy női Buddha-közeli„megtestesülésekben" maga előtt látja őt, s a meditáció során eggyé válik vele.48 A kép kompozíciója, színvilága is utal a keleti művészet inspirációjára, például Buddha középre, a festmény felső szintjére helyezésében és a felhőkön lebegő figurában. Az istenszobor előtt látható színes köntösű, szakállas férfialak is megfeleltethető a Buddha-ábrázolásokon szereplő hódolóknak, de rejtőzhet benne a magyarság keleti származására való utalás is. A tér bizonytalan, nem földi tér, nem a realitás, hanem a megfoghatatlan tartományába tartozó vízió. Szereplői, ahogy a Csók István tulajdonában lévő tibeti tanka („thangka") szereplői is, lebegnek a térben, de távolról sem szimmetrikus elrendezésben.49 (XI.30.) Az aktok ugyanazon gondolat variációinak is tekinthetők; a hasonló képek ismétlése, „valamely típus sokszorosítása" a buddhista képek egyik jellegzetessége.50 A befejezett kompozíció koloritjában az európai festészetben ritkán használt színek is feltűnnek, mint a Buddha mögötti dicsfény türkizes zöldje, vagy a felhők rózsaszínje.51 E néhány jellegzetességen kívül nincs rá adat, hogy Csók elmerült volna a buddhista tanokban, de szabadon felhasználta a korban általánosan elterjedt, a Kelet legnagyobb vallásával kapcsolatos, gyakran felszínes ismereteket, kompozíciójába pedig beépítette az ismert Buddha-ábrázolások egyes elemeit. Csók István Buddha-ábrázolása, ha nem is teljes hűséggel (melyről még szó lesz) keleti mintát követ, aktjai az európai festészeti tradíció szerint készültek, s a szembeállítás maga is a 19. század végi festészet toposzának tekinthető. A szobor az anyagi szilárdságot képviseli, mozdulatlanságával, zártságával az állandóra, az örökre utal. A nőalakok egy része a szobor által sugallt végtelen nyugalommal szemben a vágy megszállottjának tűnik. Az aktok szerepe ugyanaz, mint más filozofikus tartalmú műveiben, melyekben egy, az érzékiséget képviselő nőalak (Vénusz) áll szemben az istenséggel (a „Szabadíts meg a gonosztól"című, 1899-ben készült festményén). A Báthory Erzsébet (XIII.12., kát.15.) és a Vámpírok (XIII.11.) című festményeken látható szenvedő, küzdő nőalakokkal szemben itt boldog extázisbán lebegő nők mozgalmas csoportját látjuk. Az előbbi vad, pusztító kéjt megjelenítő kompozíciója a Nirvána ellenpontjának is tekinthető.52 Szablya János elemzése szerint a „kék űrben lebegő akt" az „abszolút érzésnélküliség kéjes érzetének, vagyis a nemlét emberileg érzett képzetének tökéletes kifejezése".53 Az aktok ábrázolásában új jegyek is felfedezhetők. Míg korábbi festményein a Vénusz és a Bűnbánó Magdolna megformálásában Csók még Carolus-Duran és Dagnan-Bouveret akadémikus tradíciójából indult ki, a Nirvána előterében lévő aktokat már a Franz von Stuck mitológiai hősnőit, Manet Olympiáját és Renoir aktjait ismerő Csók festette. A figurák lebegése a bizonytalan térben álom, vízió megjelenítésére utal, hasonlóan Juhász Gyula költői megfogalmazására:„Nirvána szent köde, mely minden lényre vár, / Mély álommá teszi az Időt és a Tért!"54 A Buddhához közel álló figurák között egy sárga ruhás nőalak is látható, aki eltakarja a szemét, feltételezhetően, hogy meg ne vakuljon a fényes látványtól, mint Szemeié, aki Jupitert megpillantva halt meg. A szemlélődő, minden vágyakozást legyőző Budd-OK KERESZTTÜZÉBEN ............................................................189 IX.15. IX.14. Paul Ranson: Krisztus és Buddha, 1890 körül IX.15. Odilon Redon: Buddha, 1904-1908
