Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Gyönyörök kertje - Gellér Katalin: Hatások kereszttüzében. Orientalizmus és japonizmus Csók festészetében
GYÖNYÖRÖK KERTJE IX. GELLÉR KATALIN: HATÁSOK KERESZTTÜZÉBEN 185 A keleti művészet példája nem csupán színélményt jelentett Csók Istvánnak. A szimbolizmust kísérő misztikus tanok, filozófiai, irodalmi és képi források között a buddhizmus hatása kiemelt helyet foglalt el művészetében. Emlékezéseiben szól arról, hogy Mednyánszky László hívta fel a magyar művészek figyelmét a buddhizmusra, valamint az ekkoriban divatos misztikus tanokra.14,,A hindu és spiritiszta tanokkal ő ismertetett meg bennünket oly vonzó és érdekfeszítő modorban, melynek lehetetlen volt ellenállni"- írja Csók az Akadémia Kávéházban töltött beszélgetésekre visszaemlékezve.15 A divatot jelzi, hogy Budapesten az egyik legismertebb művészkávéházat Japán Kávéháznak hívták. Asztalánál foglaltak helyet a korszak vezető művészei, Lechner Ödön, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József, a fiatalok közül Kernstok Károly, Kosztolányi-Kann Gyula és Csók István is. A japonizmus, a magyar művészeti közeg más ritmusú fejlődése folytán, nálunk csak 1900 után bontakozott ki teljes szélességben, a modern festészet más áramlataival egy időben, s gyakran hatásukra. Ennek egyik oka a hazai gyűjtőmunkának a kezdetben a nyugat-európaitól eltérő jel legében kereshető. Jóllehet a magyar utazóka franciákkal és angolokkal azonos időben indultak Keletre, de a metszetgyűjtés sokkal későbben kezdődött, és a tárgygyűjtéssel szemben soha nem vált olyan jelentőssé, mint például Franciaországban, ahol maguk a művészek fedezték fel azok különös szépségüket. A viszonylag olcsó fametszeteket sokan gyűjtötték, Vincent van Gogh és testvére például több mint száz fametszetből álló gyűjteménnyel bírt. Noha a 20. század elején a metszetek iránti érdeklődés megnövekedett Magyarországon is, nem akadt Samuel Bing gyűjtőszenvedélyének és kereskedelmi hálózatának magyar megfelelője, s a lengyel Feliks„Manggha"Jasiehski krakkói gyűjteményéhez hasonló sem alakult ki.16 A kiállításokon is viszonylag későn jelent meg ez a tárgytfpus. Budapesten 1908-ban, majd 1910-ben a Szépművészeti Múzeumban rendeztek először hazai japán fametszetgyűjteményt bemutató tárlatot, melyet állami megbízatásra Vay Péter címzetes püspök hozott létre.17 A gyűjőmunka tehát erősen megkésett ezen a területen. Később, a japán divat erősödésével és a modern művészetben játszott felszabadító szerepének tudatosodásával a nemzetközi és hazai anyagot tartalmazó kiállításokba, ahogyan Bécsben is, egyre gyakrabban illesztettek bejapán fametszet anyagot. A Műcsarnok 1909-es nemzetközi grafikai kiállításán japán szobával kedveskedtek a látogatóknak. A MIÉNK 1909-es kolozsvári kiállításán a rendező, Bölöni György Utamaro és Hokuszai metszeteket is társított a magyar festők anyagához.18 A Művészház 1910-es tavaszi, nemzetközi impresszionista kiállításán külön japán termet rendeztek be.19 A nagy festészeti centrumokban tanuló magyar művészek a japán fametszeteket már korábban felfedezték - elsők között Székely Bertalan -, és népszerűsítésükben is úttörő munkát végeztek. Rippl-Rónai József 1900-ban, első magyarországi nyilvános kiállításán, a Royal Szállóban japán és kínai rajzgyűjteményét saját műveivel együtt mutatta be. Később egy kaposvári tárlaton megismételte ezt a bemutatási módot, melyet Van Gogh kezdettel 1887-ben egy montmartre-i kávéházban rendezett kiállításán. A japán és kínai grafikák Rippl-Rónai számára igazolást jelentettek, művei újszerűségének elfogadását remélte tőlük, de a közönség ekkor még értetlenül állt mindkettő előtt.201911-ben a Rippl-Rónai, Kozma Lajos, Vitéz Miklós és Brummer József gyűjteményeiből létrejött Művészházbeli Keleti kiállításon a legnagyobb számban japán fametszetek szerepeltek. Mellettük kínai, koreai, perzsa és indo-perzsa miniatúrák, sőt Afrikából származó tárgyak is ki voltak állítva.21 Rippl-Rónai kiváló példája a kelet-kultusz Csók Istvánra is jellemző, egységesítő szemléletének. Az Emlékezéseimben önmagáról, valamint Paul Gauguinről és Vincent van Goghról a következőket írja:„Mind a hárman egyformán szerettük a kínaiakat, a perzsákat, egyiptomiakat, görögöket, Giottot, Massacciot, Fra Angelicót, Orcagnat a japánokkal egyetemben."22 Mivel a japonizmus nálunk a francia impresszionizmus és posztimpresszionizmus, valamint az angol szimbolizmus mestereinek megismerésével és a szecesszió kibontakozásával egy időben jelent meg, 1905-ben Fülep Lajos joggal írhatta, hogy „nekünk már nem fontos az a japán divat, mely egy-két évtizeddel ezelőtt oly nagy volt Európa-szerte".23 Bár a művészek többsége viszonylag IX.4. IX.5. IX.6. IX.4. Almafavirágok, 1911 [kát. 89.] IX.5. Vincent van Gogh: Virágzó almafa, 1889 IX.6. Hiroshige után Van Gogh: Virágzó alma fa, 1889 r
