Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Égi és földi szerelem - Budai Rita: Csók István és a bibliai nők
162 ÉGI ÉS FÖLDI SZERELEM / VII. BUDAI RITA: CSÓK ISTVÁN ÉS A BIBLIAI NŐK VII.4. VII.2. Paul Baudry: Bűnbánó Magdolna, 1858 VII.3. Jean-Jacques Henner: Bűnbánó Magdolna, 1878 VII.4. Bűnös asszony, 1902 (repr. 1914 Csók; megsemmisült) den esetben magával ragadta, és Székely András szerint aktjai - még a biblikusak is - „tiszta erotikát sugárzó művek".10 A jelen tanulmány épp azt kívánja bizonyítani, hogy ha nem is túl mélyenszántó értelmet, ennél azért összetettebb pszichológiai tartalmat fejeznek ki a bibliai nőalakok Csók művészetében, nyilvánvalóan a szimbolizmus ihletésének köszönhetően. A szimbolizmus rehabilitálta ugyanis a festészetben az irodalmi forrású témát, így újra kedvelné váltak a biblikus képtárgyak is, amint ezt megfigyelhetjük mind a francia, mind a német századvég és századforduló művészetében; személyes, a hagyományostól eltérő, elsősorban pszichologizáló interpretációjuk vált elterjedné. Maurice Denis, a Nabis-csoport vezéralakja 1896-ban így fogalmaz a bibliai jelenetek kapcsán:„Nem a keresztény témák csáberejéről beszélek, hanem a remekművek anyagáról. Azokról a megindító jelenetekről, jelentős mozzanatokról, az emberi kifejezésmódnak arról a szépségéről, amely csak a szent könyvekben lelhető fel, máshol nem."11 A 19. század művészetének, de különösen a szimbolizmusnak és a szecessziónak a másik kiemelt fontosságú motívuma a nő volt.12 Ez igazán közel állt Csókhoz is, hiszen már tanulóévei alatt kiderült, hogy az aktfestés ihleti őt a legeredetibb alkotásra,13 s ezt a preferenciáját bibliai témaválasztásánál is megfigyelhetjük. Az erotikus női aktok Csók bizonyos képein (különösen párizsi korszakában) a bűn szimbólumaivá válnak, későbbi korszakában azonban a szenzualitás, az életöröm, az érzéki szépség árad belőlük, amint ezt Szabadi Judit megállapítja.14 Az biztos, hogy az aktok érzékisége soha nem csorbult, sem a művész„jelképes jellegű erotikus modorában",15 sem az érzéki gyönyörben és dekorativitásban való festői tobzódásában. Ám hogy aktos képei többé, összetettebbé, figyelemfelkeltőbbé váljanak az egyszerű erotikus akadémiai képeknél (gondoljunk például Lotz Károly női aktjaira), abban a szimbolista szemléletmód volt a festő segítségére. A női test érzékisége festészetének egyik alaptémája, s Csók István ehhez biblikus témaválasztásában is tartotta magát. Ez nem csupán a női akt esztétikai értékéhez, a tökéletes szépség ikonikus kifejeződéséhez való vonzódás, hanem - mint arra Farkas Zoltán rámutat - Csókban megfigyelhetünk egyfajta szexuálpatologikus érdeklődést, ami időnként megújuló erővel tör fel festészetében.16 A női erotikum pusztító ereje, mely a femme fatale-ban jelenik meg (ilyenek Csók vámpírjai és boszorkányai), bibliai nőalakjaiban nem mutatkozik nyíltan (kivéve talán a Salomét), de e női testek fojtott, izgató ereje megmarad. Az a kettősség, melyet majd a Két bálvány (IV.59.) című képén megfogalmaz, az ideális, önmegtagadó szentség és a csábító érzékiség, már az első biblikus aktokon egyetlen nőalakban egyesült.17 Ismereteink szerint a művész első bibliai témájú képe a Bűnbánó Magdolna, mellyel a nagybányaiak 1898-as kiállításán szerepelt.18 (kát. 13.) A művet Budapesten, a tárlat megnyitása előtt két héttel készítette, miután a Nagybányán 1897 nyarán festett, befejezetlenül maradt Melancholiát szétdarabolta.19 Az aktmodell ugyanaz a vörös hajú lány, Elvira volt, akit Nagybányára magával vitt az egyetlen ott töltött nyáron, 1897-ben. Mivel hirtelen kellett elkészülnie, Csók nyilván olyan kompozícióba vágott bele, amiben profinak érezte magát; egy akadémikus női aktba, ráadásul klasszikus mintaképek nyomán. A művet nem szabadban és nem is Nagybányán festette, a „nagybányaiság" elsősorban e kép oldott festőiségében, a bársonyos, természetes fényhatásokban nyilvánult meg. A Bűnbánó Magdolna ellentmondásos érzéseket váltott ki. Egyes kritikusoka tárlat kulcsképének tartották, mivel mint akt csodálatos, kidolgozott mű, sőt egyenesen klasszikus kvalitást hordoz.20 Más vélekedők azonban bűnbánó helyett„szerelmetes delíriumban vonagló" Magdolnát láttak.21 Elhangzott az az ítélet, mely szerint ez valójában nem vallásos tárgyú alkotás, nincs magvasabb tartalma,22 és teljességgel alkalmatlan volna templomi festménynek.23 A Borsszem Jankó tréfás verse, mely a Bűnbánó Magdolnáról készült, az akt bujaságát s a bűnbánat mellékességét hangsúlyozza, bár a tréfás záró sorok kiemelik a kép kvalitását: „Bűnbánatod vigye a kánya! / Te vagy a jel, amelyben győz Nagybánya!"24 Réti szerint a női akt „a naturalisztikus és az akadémikus festői tudás kitűnő szintézise volt".25
