Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Égi és földi szerelem - Király Erzsébet: Pogányság és Megváltás. Még egyszer Csók István nagybányai korszakáról
142 ÉGI ÉS FÖLDI SZERELEM / VI. KIRÁLY ERZSÉBET: POGÁNYSÁG ÉS MEGVÁLTÁS Egy alkotói invenció születése vagy kudarca nem okvetlenül válik tanulságot hordozó történetté. Csókéba azonban - mint látni fogjuk - motivikus, tematikus, műfaji és stíluskérdések egyaránt ékelődtek: egy izgalmas korszak bonyolult világképének Nagybányára is elérkezett problémái. Ne feledjük: az európai kultúra talán minden addiginál ellentmondásosabb évtizedéről, a 19. század végéről van szó. Esetünkben arról a néhány esztendőről, amikora nagybányaiak a természet ideájához az ideális természetet is megtalálták. „Szabadíts meg a gonosztól" - az egykori képterv A 19. század utolsó évtizedében Csók Istvánt is elfogta a korszaknyitás és az önmegmutatás vágya. így voltak ezzel nagybányai társai is. A millennium óta a hatalmas vásznak és a monumentális ábrándok idejét élték országszerte. A művésztelep klasszikusainak, Hollósy Simonnak, Réti Istvánnak, Ferenczy Károlynak, Thorma Jánosnak, Iványi-Grünwald Bélának és Glatz Oszkárnak a küldetése nem kevesebbről szólt, mint a természet jelszavával és a természetelvűség jegyében „megújulást" hozni magyarföldre. „Szívük mélyéből hitték és hirdették, hogy a legfőbb, sőt egyetlen igazi szépség a természet, más szépség nincs is: ennek látványait visszaadni, azzal a megindultsággal, amit előtte éreznek, ez a művészet célja" - írja törekvéseikről Réti.3 Lyka Károly későbbi megfogalmazásában:„Minden értéküket ebből a kimeríthetetlen kincstárból és csakis ebből hozták fel, kiki a maga élményei, a maga érzésvilága szerint. Ezért nem is hasonlítanak egymáshoz, mert csak az alapelveik közösek."4 Az alapelv iránti elköteleződésüket, egyéni terveiket bizonyára viták sora alakította a csoport tagjai között. A tudatosság eltérő szintjeinek vagy éppen hiányának, a kezdeti zavaroknak számosjele volt, ahogyan annak is, hogy a jobb híján „naturalistának" mondott, egyetemes kifejezésmód magyarnak szánt változata milyen nehezen jutott érvényre magában a művészi praxisban. „Fianem azért sok-sok tépelődés, meditáció előzte meg első ecsetvonásaimat. Azzal tisztában voltam, hogy az Úrvacsora, az Árvák korszaka mára múlté. Azt is tudtam, sok hozzájuk méltó, sőt nívósabb képek egész sorozatát kell festenem, hogy célomat érjem. De azt nem tudtam, mit fessek, főleg hogyan fessek?"-vallja magáról Csók az Emlékezéseimben.5 Egyéb primér forrás híján ez az először 1945-ben megjelent írás lesz fontos támaszunk még akkor is, ha számot vetünk a szelektáló emlékezet és a szerzői önreflexió célzatos és szubjektív, vagy egyenesen „imázsépítő" karakterével.6 Ebből a memoárból tudjuk egyebek között azt is, hogy 1897 nyarán Csók pompás műtermet kapott Nagybányán, a város felett elterülő ősparkban. A futórózsával benőtt, patakkal, évszázados fákkal és réttel körülvett, nyolcszögletű pavilon a feltörekvő festő számára igazi „plein air éden" lehetett. Annál inkább, minthogy Zola népszerű művészregényének, A mesterműnek főhőse, a Cézanne alakját idéző Claude Lantier is épp ilyen műtermeket ajánl a napfény és a szabad levegő ifjú szerelmeseinek.7„Két hatalmas hegyóriás, a Rozsály és a Gutin illeszkedett mint komor, mélységes akkord a nagy természet ez isteni harmóniájába. Soha festő kedvezőbb körülmények között nem fogott képbe és minden és mindenki összejátszott biztosítani a sikeres befejezést"- írja Csók.8 ígéretes volt a Székely Bertalan iskoláját és a tanulóéveket felidéző modell is, egy„piszeorrú, nevetőszemű szemérmetlenség" térdig érő, vörös hajzuhatagával és hófehér bőrével.9 Személyében még az akadémiai hagyomány volt jelen, hogy a frissen felfedezett hazai tájon keljen ismét életre. Csók első nagybányai képtervén a leány érzéki aktként tűnt fel a vászon egyik oldalán, a másikon egy hárfapengető, lila ruhás, komor asszony, míg közöttük egy gondolkodó pózba révedt férfialak. Ahogyan azt már a kortársak észrevették, az érzékiség és intellektualitás kettős hatalmába került férfit Tiziano híres festménye, az Égi és földi szerelem (VI.1.) ihlette. A kompozíció értelme Csók saját magyarázata szerint:„Melpomene tragikus verssorokat sugall a költőnek, ki a kép közepén levő kerek asztalra könyökölve, merengve nézi eltávozó ifjúságát."10 A biztató körülmények közepette megkezdett mű végül a Melancholia címet kapta. Réti István leírása szerint:„Középütt asztalra könyökölve egy elegáns, mai öltözetű férfi néz utána esengve a bú-VI.2. „Az én szerelmem haragszik most reám", 1902 [kát. 128.]
