Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Naturalista éden - Sármány_Parsons Ilona: A fiatal Csók és kora
NATURALISTA ÉDEN / V . SÁRMÁNY-PARSONS ILONA: A FIATAL CSÓK ÉS KORA 105 láris feladatot oldott meg magas művészi színvonalon.59 A sors különös iróniája, hogy a későbbi igen erotikus aktok, érzéki femme fatale-ok és a szadista gyönyörök festője, Csók István, pályája első szakaszában mindig egyszerű, ártatlan (vagy annak tűnő), törékenyen szép, ifjú lányokkal népesítette be a kompozícióit. Csupa átszellemített vagy szemérmesen érzelmes finom arc és egyszerűségükben is méltóságos szereplőka képek modelljei. Visszemlékezései arról tanúskodnak, hogy nagyon fontos volt számára a megfelelő és hiteles karakterű modell, és hogy menynyire megfogta a törékeny női szépség. Mindig megkereste a témához illő, azaz a megfelelő modellt. A következő három esztendőben a Millenniumi Kiállításra szánt hatalmas méretű, különös témaválasztású történeti kép, a Báthory Erzsébet megfestésének feladatai kötötték le Csók képzeletét és minden idejét. De később, a nagy alkotói válságok után sem tért vissza többé a plein air naturalizmus vagy a modern kortárs témák világához. Hogyan lehetséges, hogy ennek a rövid pár esztendőnek a stílusa, ami pedig élete legfényesebb sikereit hozta, és ami egyszer s mindenkorra biztosította helyét a magyar festészetben, ilyen gyorsan lezárult és többé soha nem bukkant fel újra? Több oka lehet, egyrészt a plein air naturalizmus fénykora a nemzetközi stílusáramlatok egyre gyorsuló kavalkádjában leáldozóban volt; a fiatalabb nemzedék új stílust, új művészi kifejezőeszközöket keresve kiszorította a régebbi képviselőit a modernek soraiból. (Akik tovább folytatták ezt a stílust, mint Margitay, Jendrassik, Dudits, művészileg marginalizálódtak.) Legérzékenyebb, legnyitottabb művelői (Ferenczy, Réti, Thorma) maguk is új utakat kerestek az állandó megújulási, korszerűségi követelmény külsőbelső kényszere alatt. Maga a naturalista stílus, amely rendkívüli festői virtuozitást követelt meg művelőitől, éppen a fotóhűségű látvány elve miatt, alig adott módot az egyéni hang, egyéni kézjegy, azaz a saját egyéni stílus kialakítására, márpedig minden becsvágyó festő egyéni és tévedhetetlenül önmaga kívánt lenni.60 így csak rövid ideig (amíg keresték önmagukat, és amig Bastien-Lepage kultusza tartott) maradtak ennek a stílusnak az elkötelezettjei a magyar festők, és ez lehet a magyarázata annak is, hogy miért tagadták meg ezt a korszakukat, mint tévedést később a legnagyobbak (pl. Ferenczy Károly). Amikor megtalálták saját hangjukat, már nem érezték többé magukénak a naturalizmust, mert akkor még nem voltak„önmaguk". Ez Csók István festészetére is áll, de ő nehezebben tudta utólag megtagadni meteorként felívelő pályájának sikereit, amikor a szakma is elismerte úttörő szerepét és csodálta virtuozitását.61 A korai nagy siker szorongást, kételyeket válthatott ki, hogy siker lesz-e a következő kép is.62 Ez hamarosan görcsös bizonyítási kényszerré vált, majd mély alkotói válságba taszította a már fiatalon híres festőt. Ha nem is tudatosult ilyen pontosan Csókban az, hogy mi okozta pályáján azt a nagy törést, ami a Báthory Erzsébet kudarca után, 1896-tól válságok sorozatához vezetett, ösztönösen azért érezte.63 Egy rendkívül hosszú művészi pálya volt még előtte, a hírnév megmaradt, de a belső csoda, a szárnyaló ihlet, amely szinkronba lendítette a kor egyik legmodernebb, hiteles, stiláris-szellemi törekvésével, a pszichologikus naturalizmussal, többé nem ismétlődött meg. V.12. Cselédszerzőnél, 1892 [kát. 5.]
