Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Naturalista éden - Sármány_Parsons Ilona: A fiatal Csók és kora
NATURALISTA ÉDEN / V. SÁRMÁNY-PARSONS LONA: A FIATAL CSÓK ÉS KORA 101 például azt írja, hogy egyetlen kép se fogta meg, amit nehéz utólag elhinni. Általában akkor említi csak a fontos festőket, mint Van Goghot vagy az impresszionistákat, amikor védekezik a későbbi kritikák ellen, hogy miért nem ismerték fel az akkor Párizsban tanuló magyar festők a jelentőségüket. Határozottan állította, hogy akkor még nem volt módjukban őket látni, megismerni. Ez teljesen hiteles, elfogadható érv, hiszen ma már közismert, hogy az impresszionisták zárt kört alkottak, és hogy a párizsi művészeti élet már akkor is olyan nagy, kiterjedt és annyira sokrétű volt, hogy - kivéve, ha valaki állandóan a helyi híreket olvasta - könnyen ki lehetett hagyni (azaz nem észrevenni) még egy olyan kiállítást is, amely utólag megítélve az évtized stiláris fordulópontjának bizonyult.28 Az egy Rippl-Rónait kivéve úgy látszik, a magyarok nem elegyedtek könnyen a franciákkal.29 Ez nem csak rajtuk múlott, az akkor ott élő angol és skót festők hasonló helyzetben voltak,30 a skandinávok szintén. Párizs művészeti élete nem volt művészeti és szociális olvasztótégely („melting pot"). A modern, legújabb irányzatokat illetően a stílus- és információközvetítés aktív szereplői a műkereskedők, a galériások és a műgyűjtők voltak.31 Csók memoárjában röviden említi:„A második évre már egy félkész képet s egy másiknak színvázlatát vittem magammal Párizsba vissza. A kép első képem volt, a Krumplitisztogatók. A vázlat a Szénagyűjtők vázlata."32 Ebből az derül ki, hogy ezeket a képeket a hosszú nyári vakáció alatt festette itthon, és hogy a képek igen lassan, gondosan, hosszas munkával készültek. Az egyik mégis kész lett időre, el tudta küldeni a világkiállítás zsűrijének, és a képet elfogadták! Visszaemlékezésében a kor bohém életmódjáról vagy a falusi környezetről sokat író festő hihetetlenül szófukar azt illetően, hogy milyen nagy eredmény volt élete legelső komolyabb kompozíciójával egyenesen bekerülni a világkiállításba.33 A külföldi képeket országonkénti csoportosításban állították ki, így a magyarok, csehek, lengyelek és a horvátok„Austriche"(az Osztrák-Magyar Monarchia) három termében az osztrákokkal együtt szerepeltek. A Monarchia festőinek anyagában egyébként a magyarok aránya jó volt,34 Munkácsy két Krisztus-képe és a Kunsthistorisches Museum lépcsőcsarnokába készülő pannójának vázlata dominált a középső teremben, Matejko Kosciuszko képe és Hynaisnak a prágai Nemzeti Színház számára készült pannói a monumentális festészetet képviselték. Mellette a sok portré és táj között néhány nagyobb méretű életkép is volt, melyek között a gyöngyszem Csók bravúrosan megfestett, de érdektelen témájú„munkaábrázolása"volt. A Krumplitisztogatók (kát. 4.) világos palettájú, franciásan szenvtelen, naturalista belsőt ábrázoló zsánerképe Réti István szerint35 legalább annyit köszönhetett Münchennek, mint a franciáknak. Az ellenfényes beállítás - ami lehetővé teszi a csúcsfények felvillantását a három nőalakon - festészettechnikailag tökéletes, akadémikus precizitású mestermunka. A kép színválasztása, a behízelgő meleg színek és a kellemesen vonzó modellek is müncheni ízlésre vallanak, festőiségük vitathatatlan. Csók kezdő volta ellenére tökéletes technikai tudással lepte meg kortársait, így joggal került be az 1889-es Párizsi Világkiállítás magyar anyagába a már ismertebb zsánerfestők, Aggházy és Margitay mellé. Mention honorable-t nyert e képpel. Ennél jobb indulás keveseknek adatott meg.36 Csók memoárjában beszámol arról, hogy Ferenczyvel és Iványi-Grünwalddal együtt nézte végig a világkiállítás hatalmas anyagát (amelyben igen sok naturalista képet láthatott). Ez megerősíthetette abban, hogy az egyik legmodernebb és elismertebb törekvés a plein air naturalizmus, tehát jó úton jár. Bastian-Lepage kultusza a Hollósy-iskolában és szélesebben a magyar festők körében, kezdettől fogva közismert. A müncheni kiállításokon látott képek után a Párizsban látottak mellé felzárkózott a francia mester egész iskolája, közülük is a leginkább Pascal Dagnan-Bouveret, akinek a bretagne-i paraszt búcsúsokat ábrázoló képe az 1887-es Szalon egyik szenzációja volt. (V.6.) Elindította a falusi vallásosságot (és a festői bretagne-i népi viseletét) megörökítő képek hosszú sorát, amelyek a következő évtizedben is nagyon népszerűek maradtak a Párizsi Szalonokban.37 A sok modern naturalista, realista és plein airfestő példájából egyéni ízlésüknek megfelelően választottak előképet a fiatalok. Hogy körükben éppen Bastien-Lepage művei lettek V.5. Krumplitisztogatók, 1889 [kát. 4.]
